Tavaly is és idén is szörnyülködve tapasztaltam, hogy a falevélkupacokat túl korán és túl drasztikus módszerrel – markolóval – viszik el, írta egy tiszafüredi csoportban egy helybeli.
Hozzátette, a sünök – és akár egyéb állatok is – még téli alusszák az álmukat a falevélkupacokban.
Tényleg nem lehet ezt emberségesebben megoldani?! – tette fel a kérdést.
Mondjuk várni legalább április közepéig, és markoló meg gépek helyett nem ennyire kíméletlen eszközzel összegyűjteni a falevélkupacokat?
Egy hozzászóló egy fotót csatolt mondandójához, miszerint erre a körülményre nyugaton már odafigyelnek és felhívják a figyelmet, hogy a lomb alatt állatok húzhatták meg magukat (képünkön).
És valóban, manapság szinte mazochista módon viszonyulunk a környezethez. Minden összesöprünk, mindent levágunk.
Az a baj, hogy a lehullott lombot és a magasra nőtt füvet ellenségnek tekintjük. Mindenki szépen elboronált talajt és 5 centisre levágott füvet szeretne látni. Ezért őrült gereblyézésbe kezdenek sokan és fűnyírásba. Holott ma már ezt meg kellene gondolni, főleg úgy, hogy kint hagyják ősszel a leveleket, majd amikor már minden elvackolt bele, akkor elhúzzák a fejük felől a takarót. Sokan nem gondolnak ebbe bele, önzőek, csak azt látják, hogy el legyen takarítva minden, holott a lombtakaró visszatartja a nedvességet is, ami manapság nagyon fontos lenne ebben a száraz időben. Egyszóval megváltoztak az éghajlati és környezeti viszonyok, egyre kevesebb a bogár, a rovar, a madár, ma már erre figyelni kellene!
