Szeptember végén és október elején Szolnokon ismét lomtalanítási akció zajlik, az idei gyűjtéshez azonban új előírások kapcsolódnak. A város két részre bontva kerül sorra. Szeptember 27-én az északi, október 4-én a déli városrészben történik a gyűjtés. A cél a felelős hulladékkezelés elősegítése, az eredmény azonban inkább hasonlít egy szociális kísérletre, ahol a város lakossága haragos és empatikus oldalát mutatja meg.
A közösségi média, elsősorban a Facebook, idén is kiemelt fórumává vált a lomtalanítással kapcsolatos vitáknak. A helyi lakosok az interneten osztják meg tapasztalataikat, felháborodásukat, és egyben dicsérik a közszolgáltatók munkáját. A leselejtezett tárgyak utcákra történő kihelyezése ugyanis óhatatlanul bizonyítékul szolgál a jól ismert mondásnak: ami az egyiknek szemét, a másiknak kincs.
A városhoz köthető Facebook csoportok hasábjain eltérő tapasztalatokat és véleményeket osztanak meg a környéken élők. Akadnak, akik hálájukat fejezik ki a lomtalanítást végző munkásoknak, míg másoknak jelentős kárt és bosszúságot okoz a használaton kívüli tárgyak utcára kerülése.
Egy bejegyzésben például valaki arról számolt be, hogy a szemétgyűjtők éjjel majdnem leégették a garázsát és a ház oldalát, a komoly baj megelőzéséhez pedig még a tűzoltók segítségére is szükség volt.
A kapcsolódó bejegyzésekhez fűzött hozzászólásokban a felelősség, az anyagiak, a rászorulók kérdése, sok esetben pedig a rasszizmus is is gyakran felmerül.
Többen kifogásolták a lakosság felelőtlenségét és a viselkedési problémákat. Gyakori jelenség ugyanis, hogy a lomtalanítás során olyan tárgyak is az utcára kerülnek, melyeknek a hétköznapokban a kommunális szemét tárolására alkalmas konténerekben meg volna a helye. Erre sok helyi külön felhívja a figyelmet.
A véleményt nyilvánítók egy jelentős része durva jelzőkkel illeti a kihelyezett hulladék közt válogató, szerencsétlenebb sorsú embereket, akik gyakran okoznak fejfájást és bosszúságot a környéken élőknek lomtalanításkor.
„Én nem engedném kukázni őket… De az, hogy ott bandáznak, cigiznek a gyerekekkel éjjelek évadján, abszurdum… Azon az estén nem alszom… Mert sose tudni, mit csinálnak ezek az idióták.”
Akadnak azonban olyanok is, akik igyekeznek megértéssel fordulni a rászorulók felé: „A most kihelyezett ‘szemétnek’ nevezett, de használható tárgyat hányan ajánlották fel ingyen rászorulók javára a lomtalanítás előtt” – kérdi egy empatikusabb lakó.
A hozzászólásokban a társadalmi feszültségek is megjelennek. Egy helyi lakos a nemzetiségi megkülönböztetés veszélyére figyelmeztetett: „Az, hogy a másik nemzetet elkezdjük szidni, nem fogja előrébb vinni a biztonságos város létrejöttét… Együtt tudjuk rendbe tenni a városunkat.”
Úgy tűnik a szolnoki lomtalanítás hűen prezentálja, a közösségi média nemcsak információs csatornaként szolgál, hanem aktív vitatérként is működik. A hozzászólások sokszor élesen, sőt durván fogalmaznak, ugyanakkor visszatérő elem a közszolgáltatók munkájának elismerése is.
A szolnoki lomtalanítás így egyszerre gyűjtési akció és társadalmi tükör. A közösségi média vitái, a felháborodás, a dicséret és a félelem együtt érzékeltetik, mennyire különböző az együttéléshez való hozzáállás a város lakóinak körében. A lomtalanítás szinte szociális kísérletként mutatja meg, hogyan viszonyulnak az emberek a szabályokhoz, a közösséghez és a mások által hátrahagyott tárgyakhoz.
Fotók: Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
