Szerda délután megtelt a szolnoki Verseghy Könyvtár második emeleti előadóterme, sokan még állva is végighallgatták azt az előadást, ahol Kitanics Márk kriminálpszichológus próbálta közelebb hozni a közönséghez a sorozatgyilkosságok pszichológiáját. Konkrét eseteken, pszichológiai mintázatokon és bűnügyi példákon keresztül beszélt arról, hogyan alakulhat ki egy szélsőségesen erőszakos személyiség.
Pár nap alatt beteltek a helyek a szolnoki előadásra, amelyet a Mathias Corvinus Collegium helyi központja szervezett. A rendezvény elején a szervezők arról beszéltek, hogy az intézmény már egy évtizede működik Szolnokon, és az iskolai programok mellett rendszeresen tartanak nyilvános eseményeket is. A mostani előadás témája azonban különösen sok érdeklődőt vonzott.
Kitanics Márk kriminálpszichológus rögtön az elején világossá tette: a pszichológia nem egyszerű képletek mentén működik. Mint fogalmazott: „a pszichológia nem úgy működik, hogy van egy ok és egy okozat”, hanem összetett folyamatok állnak az emberi viselkedés mögött. Az előadás során többször hangsúlyozta, hogy a bűnözői magatartás kialakulása szinte minden esetben több tényező együttállásának eredménye.
Az este egyik központi témája az agresszió volt. A szakember szerint már maga a fogalom is nehezen meghatározható, hiszen nemcsak fizikai erőszakról beszélhetünk. Szóba került a verbális agresszió, a passzív-agresszív viselkedés és az is, hogyan jelenik meg az agresszió az állatvilágban.
„Minden olyan szándékos cselekedet, ami egy másik személy számára kárt vagy sérülést okoz” – idézte az agresszió egyik pszichológiai meghatározását, majd hozzátette: a valóság ennél jóval bonyolultabb.
A kriminálpszichológus több ügyet is felidézett, hogy érzékeltesse, mennyire eltérően tekinthet ugyanarra a bűncselekményre a társadalom, a jog és a pszichológia. Beszélt kulturális különbségekről is, és arról, hogy bizonyos közösségekben más normák mentén ítélnek meg egyes cselekményeket.
A sorozatgyilkosokkal kapcsolatban hangsúlyozta: nem minden többszörös emberölés számít sorozatgyilkosságnak. A klasszikus definíció szerint legalább három áldozatnak kell lennie, és az esetek között visszatérő mintázatoknak is meg kell jelenniük.
Kitanics Márk szerint a hetvenes évek fordulópontot jelentettek a sorozatgyilkosságok történetében. Akkoriban ugrásszerűen emelkedett az ilyen bűncselekmények száma, amit részben társadalmi változásokkal, részben a technológiai háttér hiányával magyarázott. Akkor még nem létezett DNS-vizsgálat, és a térfigyelő kamerák sem voltak általánosak, így az elkövetők könnyebben rejtve maradhattak.
A gyermekkori előzményekről szólva óvatosan fogalmazott. Szerinte bizonyos mintázatok valóban gyakrabban jelennek meg későbbi erőszakos elkövetőknél, de ezek önmagukban nem jelentenek biztos előjeleket. „Nagyon sok faktorra vezethető vissza, mi magunk sem tudjuk teljesen pontosítani” – mondta arra a kérdésre, hogy felismerhetők-e korán a veszélyes személyiségek.
Az előadás egyik legérdekesebb része a fixáció fogalmáról szólt. A szakember hétköznapi példán keresztül mutatta be, hogyan rögzülhetnek bizonyos élmények az ember személyiségében, és miként torzulhatnak később veszélyes viselkedéssé. Például ha valaki gyerekként egy kellemetlen helyzetben sok figyelmet vagy megértést kapott, később könnyen ragaszkodhat ugyanahhoz a szerephez vagy viselkedéshez. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy egyetlen élmény önmagában nem alakít ki bűnözői személyiséget.
A pszichopátia és a paranoid személyiségzavar szintén előkerült. Kitanics Márk szerint a köznyelv sokszor pontatlanul használja ezeket a fogalmakat, miközben a valós pszichiátriai állapotok ennél jóval összetettebbek. Egy példán keresztül azt is bemutatta, miért nehéz logikával meggyőzni valakit, aki súlyos paranoid téveszmékben él.
„Ha mi egy paranoid beteget meg akarunk győzni az igazunkról, akkor mi ellenséggé válunk a szemében” – magyarázta.
Az előadás során szó esett arról is, hogy bizonyos sorozatgyilkosok tudatosan keresik a nyilvánosságot. Egyes elkövetők üzeneteket hagynak hátra vagy direkt kockázatot vállalnak, mert fontos számukra a figyelem és az intellektuális fölény érzése.
A közönség figyelmét különösen lekötötték azok a részek, amikor a szakember a szervezett és szervezetlen elkövetők közötti különbségekről beszélt. A szervezett bűnelkövetők hosszú ideig figyelik áldozataikat, előre megtervezik a cselekményt és próbálják minimalizálni a hibákat. A szervezetlen elkövetők ezzel szemben impulzívabban működnek, ezért gyakrabban hagynak nyomokat maguk után.
Kitanics Márk szerint ugyanakkor még a legprecízebben kitervelt bűncselekményeknél is becsúszhatnak váratlan hibák:„Bármennyire is próbálunk meg egy tökéletes bűncselekményt létrehozni, mindig lesz valami őrültség, amit elrontunk” – mondta az egyik példája után.
Az előadás nem pusztán a sorozatgyilkosokról szólt. Inkább arról, mennyire összetett az emberi viselkedés, és milyen nehéz egyértelmű válaszokat találni arra, hogyan válik valakiből erőszakos bűnelkövető. A szakember többször hangsúlyozta: a pszichológia nem jóslás, hanem annak megértésére törekszik, milyen folyamatok húzódhatnak meg egy-egy szélsőséges cselekedet mögött.
Képek: Getty Images, KÉK nevelés, Párkapcsolatsegítő
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
