Végveszélyben a török kori híd Szolnokon

Megosztás

A Tisza kritikus, tavaszi vízszintcsökkenése miatt a megszokottnál hónapokkal korábban kerültek levegőre Szolnoknál azok az oszmán kori facölöpök, amelyek Európa-szerte ritka ipartörténeti emléknek számítanak. A Szoljon.hu írt róla, hogy a mederben rejtőző, közel ötszáz éves tölgyfa szerkezetek felgyorsult romlása sürgős mentőakciót igényelne, viszont a Damjanich János Múzeum szakemberei pénz és megfelelő háttér hiányában tehetetlenül nézik az örökség pusztulását.

A folyómeder kincseit eddig a víz alatti, oxigénmentes iszap óvta meg az enyészettől, ám a klímaváltozás és az elmaradó tavaszi áradások átírták a természet menetrendjét – írta meg a Szoljon. Idén már május közepén szárazra kerültek a tartóelemek, ami korábban kizárólag a rendkívül aszályos, nyár végi időszakokra volt jellemző.

Dr. Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze szerint a felszínre került faanyag azonnal száradni, repedezni és deformálódni kezd, amint levegővel érintkezik. A drasztikus állagromlás az elmúlt két évtized tartós alacsony vízállásainak közvetlen következménye. A mederben ráadásul nem egyetlen korszak emlékei fekszenek: a 16–17. századi török híd maradványai mellett 18. és 20. századi átkelők tartószerkezetei is a megsemmisülés szélére sodródtak.

A szolnoki cölöpök nemzetközi szinten egyébként kiemelkedő történelmi és hadmérnöki bizonyítékok. Szolnok várának 1552-es oszmán elfoglalása után a település fontos szandzsákközponttá vált, a törökök pedig az 1560-as évek elején egy mintegy 110 méter hosszú, állandó fahidat vertek a Tiszára.

Egyrészről ez a híd biztosította a török hadsereg kulcsfontosságú utánpótlási vonalait, másrészről a Balkán és a hódoltsági területek közötti civil kereskedelem fő ütőereként funkcionált.

Míg Európa nagy részén a folyamatos háborúk és a 19. századi folyószabályozások teljesen eltüntették a hasonló kora újkori építményeket, Szolnokon a mai napig fennmaradhattak – egészen mostanáig.

A régészeti protokoll szerint a leletegyüttest csak úgy lehetne véglegesen megmenteni, ha a cölöpöket szakszerűen kiemelnék, víz alatt tárolnák, majd mesterségesen konzerválnák. A múzeum korábban már sikerrel kísérletezett egy olyan eljárással, amely során cukros oldattal stabilizálják a faanyag sejtjeit, azonban a munka megfelelő infrastrukturális háttér és kiszámítható, stabil finanszírozás híján jelenleg szünetel.

Kép: Kovács Olivér

Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!

Kapcsolódó cikkek