Egykor a város tüdejének nevezték az ősfás, allergénmentes növényekkel beépített parkot. 1948. augusztus 29-én adták át a 300 ágyas szolnoki tüdőkórházat, aminek lassan már nyoma sincs, talán csak az ott dolgozók és ott lábadozók emlékeiben.
“Olt Károly népjóléti miniszter ünnepélyesen felavatta az ország legnagyobb 300 ágyas tbc. kórházát. A felszabadulás előtti 5.000 ággyal szemben ma már 7.000 ágy szolgál kórházainkban a tüdővész elleni küzdelemre. A 3 éves terv végére az ágyak száma 12.000-re emelkedik, hogy a legveszedelmesebb pusztító népbetegséget a népi demokrácia mielőbb megszüntesse.” – hangzott el a Filmhíradó 1948. októberi adásában.
Az épület eredetileg Magyar Királyi Honvéd Csapatkórháznak épült Glock Imre budapesti építész tervei alapján.
A kórház és az 5 hektáros gyönyörű, árnyas kert hosszú évtizedeken át szolgálta a tuberkulózissal (TBC) kezelt betegek gyógyulását, sokan a város tüdejének nevezték az allergénmentes növényekkel betelepített parkot.
Kezdetekben, egyes esetekben a TBC-t műtéti úton is kezelték a beteg rész eltávolításával, így sebészeti részleget is kapott a kórház. Sokáig elfekvő és utókezelő részleg is működött a falak közt.
A földszint a betegfelvételi osztály, a parancsnokság helyiségei, az ambulanciák (fogorvosi, belgyógyászati, sebészeti), a röntgen-, kvarc- és elektrokardiográfia, a laboratórium, a gyógyszertár és az elkülönítő kapott helyet. Az I. emeleten a bőrgyógyászat és urológia, az orr-, torok-, fül- és gégeosztály; a II. emeleten a szemészet és belgyógyászat, végül a III. emeleten a sebészet került elhelyezésre. Az alagsorban helyezték le a konyhát, a mosókonyhát, a fertőtlenítőt, a fürdőt és a kazánházat, valamint a háború miatt egy óvóhely is kialakításra került.
Az intézmény osztályait fokozatosan a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórházba helyezték át, majd 2008-ban bezárták. Az egykori TBC-kórház állapota fokozatosan romlott, majd 2017-ben lebontották a fokozatosan romló állagú épületet, hogy aztán 555 millió forint uniós támogatásból felhúzhassák a helyére az Ormos Imre parkot és néhány társasházat.
A Tisza Klub civil kezdeményezésként szerette volna megvédeni a területet: szakértői vélemények beszerzésével és beadványokkal megpróbálták elérni, hogy a területet nyilvánítsák védetté. Nem jártak sikerrel és az át- és leépítésnek áldozatul esett az 50-60 éves fák nagy része.
Forrás: M. kir. Honvéd Csapatkórház Szolnokon. Tér és Forma (1944): 91-96.
Fotók: Urbexhungary
