Ilyenkor van gondban az ember. Amikor a jászberényi kétharmados ellenzéki siker jelentőségét kellene pár mondatban kifejteni. Mert nagy a csábítás, hogy átlendüljünk a ló túloldalára és azt mondjuk: tessék, itt az áttörés, amire már oly régóta várt az ország demokratikusan gondolkodó többsége. Miközben azért ott van az emlékeink között jó néhány hasonló siker: Tapolca, Salgótarján, Hódmezővásárhely, vagy amikor Kész Zoltán győzelmével a kétharmados többséget sikerült lebontani… Mindegyiktől azt reméltük, hogy majd most: mostantól más világ lesz, végre megtanul a Fidesz is veszíteni. Aztán mi lett ezekből? Újabb orbáni kétharmad, legutoljára 2022 áprilisában.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy legyintsünk csak fásultan a január 15-i eredményre, mondván: egy fecske nem csinál nyarat. Mondjuk inkább azt: egyetlen biztosan nem. De ha végre sikerülne megtanulni ennek a fránya nyárcsinálásnak a fortélyait, az már értékelhető, kézzelfogható eredmény lenne. Ki kellene bontani, hogy mi is volt ebben a sokak számára meglepetésben a hasznosítható stratégia, hogy aztán később már tudatosan lehessen ugyanezt alkalmazni.
Először is mondjuk ki bátran: a tisztesség, a becsület és a kemény munka győzött. „Tisztesség, becsület!” Ezt skandáltatta január 15-én este Bethlendy Béla barátom a jászberényi ünneplőkkel, miután már mindenki láthatta a Holdról is, de a Karmelitából egészen biztosan látszó eredményt. Budai Lórántnak, a három év alatt harmadjára is megválasztott polgármesternek is ezek voltak az első szavai. Tisztesség, becsület és kemény munka. Ez az első tanulság. Erre azonban csak az a közösség képes, amely valóban szereti a városát. Saját előmenetelénél többre becsüli a közösség sorsát.
Láttunk már Szolnokon példát arra – sajnos nem is egyszer, az ellenzék soraiban is! –, hogy a pénz és a hatalom egyesek szemében el tudja homályosítani az eredeti célt: a közösség szolgálatát. A jászberényi együttműködést azonban nem percnyi érdekek hozták össze. Nem pusztán a többség megszerzése volt a szándék. Az csak egy eszköz. A jászberényiek szívvel és lélekkel dolgoztak az otthonukért.
Erre van szükség mindenhol. A többség kevés, mert a többség bármikor elolvadhat – ezt fájóan sikerült megtapasztalnunk Szolnokon.
Az egység azonban nem fogyóeszköz. Ha egység van, semmi sem lehetetlen. Ez az első és talán legfontosabb jászberényi lecke, és remélem, hogy szeretett városomban, Szolnokon is tanulunk belőle, hogy aztán elmondhassuk: hozzánk is befutott a jászberényi gyors. Bő egy évünk van erre: bő egy esztendőnyi becsülettel és tisztességgel elvégzendő kemény munka.
fotó: Gémesi Balázs
