Homlokegyenest eltérő vélemények csaptak össze a napokban, ami a kórházbeli személyzettel kapcsolatos tapasztalatokat fésülte össze. Vannak, akik rettentően dicsérik, mások pedig kiakadtak az ellátás minőségén és főleg a stíluson, amivel a személyzet dolgozik. És mi?
Annyi rosszat olvashattunk már a Hetényi Géza Kórházról olyanoktól, akik megosztották borzalmas tapasztalataikat a szolnoki kórházról. Most azonban érkezett egy közösségi médiás poszt, ami felkavarta az indulatokat pro és kontra.
“Kedves mindenki! A szolnoki Hetényi kórházról oly sok rosszat hallottam, hogy félve, izgulva vonultam be műtétre. Jelzem, nem voltam soha beteges, így csak hallomásból ismertem, hogy mi folyik Szolnokon.
Legnagyobb meglepetésemre egy rendkívül kedves, aranyos orvoscsoportot és ápoló személyzetet ismerhettem meg. Ezúttal is szeretném megköszönni az idegsebészet összes dolgozójának a kitartó, kedves, mosolygós nagyon odaadó munkáját. KÖSZÖNÖM! ui. előbb tapasztald, aztán vélekedj!” – írta M-né Jolika.
Ezek után természetesen záporoztak a vélemények, amik megoszlottak, de sajnos többségében voltak a negatív dolgokat tapasztalók. Ám közel sem mindenki. Nézzünk néhányat.
“Nekem csak jó tapasztalatom van. Epeműtét Dr. Kiss Csaba. Míg baleseti ortopéd műtét: Sütő doktor. Nem értem a nyavalygást. Aki bemegy, fogadja el a segítséget. Bízzon a dokikban, nem szálloda. Gyógyulni kell, nem kritizálni”
“Nem kell mindent elhinni. Vannak kiváló osztályai.”
“Sokadszorra leírom, ez az alap!”
“Az idegsebészeten velem is mindenki rendes volt, igaz hogy az még 2019-ben volt.”
“Nekem ugyan csak a szülészettel, gyermekággyal, PIC-cel, gyermekintenzív osztállyal és az anyaszállóval és a nővérpult melletti folyosó szobáival van tapasztalatom, de egyikről sem tudok rosszat mondani. Majdnem mindenki nagyon kedves, aranyos és lelkiismeretes volt. Ugyan volt az egyik szülésemnél egy szülésznő, akit a hátam közepére kívántam, de hát nem szerethetünk mindig mindenkit. Egyébként mindenkivel 100%-ig meg voltam elégedve.
“Én sem tudok mondani negatív értékelést rájuk.”
De rengetegen voltak a teljesen ellentétes oldalon a véleményformálók közül.
“Ez lehet nem is Szolnokon volt.”
“Nekem nagyon durván negatív élmények vannak ezzel a hellyel kapcsolatban.”
“Eléggé furcsa hogy van, akinek pozitív. Csatlakozom az iménti véleményhez.”
“Örülök, hogy neked jó tapasztalatod volt! Sajnos én nem voltam ilyen szerencsés sokadszor sem. De jó olvasni, hogy vannak még olyanok, akik jól végzik a hivatásukat. Mert az egészségügy hivatás, nem munka!”
“Párommal az orvosok nagyon rendesek, türelmesek, empatikusak voltak az idegsebészeten. De a nővéri gárda kritikán aluli. Legtöbbjük flegma, arrogáns, lekezelő, és idegbeteg… Börtönőrnek jobban passzolnának…”
“Csak azzal beszélnek úgy a nővérek, aki hagyja. Volt, hogy a sürgőn úgy kiosztottam a nővért a stílusa végett, hogy majdnem kezet csókolt az orvos!”
“Igen, sajna az ember először tapasztal, aztàn vèlemènyez. Valòszínû, a tapasztalatok alapjàn van rossz híre a kórháznak, nem habiszti kitalàció, városi legenda.”
“Az utóirathoz: többször tapasztaltuk ennek az ellenkezőjét! Előbb tapasztaltunk aztán van véleményünk. Önnek lehet jó a véleménye, de mindenkinek hagyja meg, hogy ő a tapasztalata alapján egyetértsen önnel, vagy esetleg ne értsen egyet! Engem ott pl úgy vizsgált meg az orvos, hogy a háta mögött ültem kb 3 méterre, még csak oda sem fordult hozzám, végig háttal ült. Történt ez egy agyi infarktus, agyvérzés és epilepsziás roham után. Ön ezt is tökéletesnek ítéli meg? A neurológián rendesek voltak velem, de a sebészeten kritikán aluli volt minden.”
“Én is voltam ott, a főorvosnő kérdezte viziten, hogy hogy vagyok??? Mondtam, hogy mi a bajom. Akkor ő legyintett, hogy ez nem ide tartozik és tovább vonult. Az én számon kicsúszott, hogy akkor mi a fenének kérdezte??? Másnap mehettem haza…. a sztrókommal együtt…”
Nekünk mik a tapasztalataink a szolnoki kórházzal?
