Délkelet-ázsiai utazásáról tartott képes előadást Demény István május 6-án a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban. A “Távol-keleti út váratlan befejezéssel” című program az intézmény Utazóklub-sorozatához kapcsolódott, a középpontban pedig nemcsak Malajzia, Szingapúr és Thaiföld állt, hanem az a közel-keleti konfliktus is, amely miatt az utazócsoport napokra Katarban rekedt.
Az eseményen főként idősebb érdeklődők vettek részt, a könyvtár terme szinte teljesen megtelt. Az előadás közel másfél órán keresztül tartott, Demény István pedig több száz fotón keresztül mutatta be az út állomásait. A beszámoló Katarból indult, majd Kuala Lumpuron, Szingapúron és Phuket térségén keresztül haladt tovább.
“Körülbelül 11 ezer kilométerre utaztam Szolnokról” – indította előadását Demény úr, miközben a repülési útvonalat mutatta a térképen. A csoport Dohán keresztül jutott el Malajziába, majd onnan busszal és hajóval folytatták az utazást.
Az előadás egyik fő témája a gyors urbanizáció és a délkelet-ázsiai nagyvárosok működése volt. Demény István több alkalommal beszélt a közel-keleti és ázsiai városfejlesztésekről, különösen az épületekről és az energiafelhasználásról. A dohai és szingapúri képek kapcsán azt mondta: “A világ gazdag országai azon versenyeznek, hogy minél magasabb épületeket építsenek.”
Kuala Lumpurban a Petronas-ikertornyokat, hindu és kínai templomokat, valamint a város tömegközlekedési rendszerét is ismertette röviden. Külön kitért arra, hogy Malajziában több kultúra él együtt. Elmondása szerint a maláj, kínai és indiai közösségek egyszerre vannak jelen a mindennapokban, ami az ünnepekben, az építészetben és a vallási helyszínekben is látható.
Az előadó hosszabban beszélt a vendégmunkások helyzetéről is. Katar és Szingapúr kapcsán arról beszélt, hogy a külföldi munkavállalók sok esetben teljesen elkülönülve élnek a helyi elittől. “A munkásokat pedig a világ minden tájáról hozzák” – fogalmazott az egyik diánál.
A közönség figyelmét több alkalommal technikai és infrastrukturális részletekre is felhívta. Mivel – saját megfogalmazása szerint – “villanyos ember” is, sokat beszélt az elektromos hálózatokról, az energiaigényről és a modern nagyvárosok működéséről. Egy ponton arról beszélt, hogy a mai háztartások energiafogyasztása miatt a régebbi épületek elektromos rendszerei már nem minden esetben biztonságosak.
Az út végül nem a tervek szerint zárult. A társaság Dohából indult volna haza, amikor kitört a fegyveres konfliktus a térségben. “Aznap reggel tört ki a háború” – mondta Demény István. Elmondása szerint a repülőgép már a kifutópálya felé tartott, amikor visszafordították őket, az utasokat pedig leszállították.
A csoport végül egy hétig Katarban maradt. Demény úr szerint folyamatos bizonytalanságban voltak, miközben a telefonokra rendszeresen érkeztek riasztások. “Arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy robbanások hallatszanak a szálloda ablakából” – idézte fel.
A hazajutást végül katonai segítséggel oldották meg. A csoportot busszal vitték keresztül a sivatagon egy másik területre, ahonnan katonai géppel szállították haza őket. „A hetedik napon arra kértek minket, hogy az autópálya mellett gyülekezzünk, ahová katonai helikopterek érkeztek értünk” – mondta az előadó a mentés megszervezéséről.
Az esemény után több résztvevővel is beszélgettünk. A többség pozitívan nyilatkozott az előadásról, főként azért, mert nem klasszikus turisztikai bemutatónak érezték.
Egy szolnoki férfi azt mondta, számára érdekes volt, hogy az előadó nemcsak látványosságokat mutatott, hanem társadalmi és hétköznapi részletekről is beszélt. „Sok ilyen útibeszámolón voltam már, de itt nem csak az volt, hogy milyen szépek a házak vagy a templomok. Beszélt arról is, hogyan élnek ott az emberek.”
Egy nyugdíjas hölgy arról beszélt, hogy korábban ő is járt Thaiföldön, ezért több helyszínt ismert a vetített képekről. “Jó volt újra látni ezeket a helyeket. A szingapúri részek különösen érdekesek voltak, mert ott én is jártam jópár éve.”
Egy másik férfi szerint a program legemlékezetesebb része a katari helyzet bemutatása volt. “Az ember ilyenkor azt érzi, hogy egy külföldi utazás bármikor rémálomba fulladhat. Nekem ez maradt meg a leginkább.”
Képek: hvg, Vecteezy, Horváth Zsolt
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
