Mára nem túlzás azt mondani, a Szigligeti Színház a maga több mint száz évével kitörölhetetlen része lett és maradt Szolnok kulturális életének. Az 1912-ben felavatott „kőszínház” hosszú évtizedeken átívelő közönségkapcsolatot, regionális kulturális főszerepet és jelentős infrastrukturális beruházásokat jelentett, igaz, épp utóbbi hiányosságai, problémái és korrupciógyanúja miatt hallunk egyre többet az országos és lokális sajtóban egyaránt az intézmény nehézségeiről.
A Szolnok központjában álló, ma Szigligeti Színház néven ismert épületet 1912 áprilisában avatták fel Spiegel Frigyes és Englerth Károly tervei alapján, Bede Antal szolnoki vállalkozó kivitelezésében.
Napjainkban ez már nehezen felfogható, de a 800 férőhelyes színház fűtés nélküli volt, ráadásul már a kezdetektől megmutatkoztak a hanyag kivitelezés, a gyenge minőségű anyagok okozta hibák. Az 1919-es román ágyúzás során több találat érte, majd az 1920-as évek eleji hevenyészett javítások sem tudták megállítani az épület állagromlását.
A második világháború alatt szőnyegbombázás érte Szolnokot, a színház teteje is megsemmisült. Sokan nem tudják, de a színház 1954-ben vette fel a színpadi rendező és drámaíró Szigligeti Ede nevét, ekkorra már önálló társulatként működött, bár ezt követően nem sokkal, a ’60-as évekre a műszaki állapot újra tarthatatlanná vált.
A helyi hatóságok szolnoki vállalatokkal végeztették az 1963-ra elkészült átépítést, amelyet Szigligeti Ede Liliomfi-jával nyitottak meg. Az épület, láss csodát később ismét romlásnak indult és 1989-ben életveszélyessé nyilvánították.
A jelenlegi, kívül-belül teljesen átépített színházat 1991 áprilisában adták át Azóta Schwajda György, Spiró György, Vass Lajos, Szikora János és Balázs Péter is megfordult az igazgatói székben, 2021 óta pedig a Jászai Mari-díjas színész, Barabás Botond irányítja a Szigligeti mindennapjait.
Aligha övezik viták, hogy a Szigligeti megkerülhetetlen, ha Szolnokról van szó. Nem beszélve arról, hogy a társulatnak hosszú ideig tagja volt Törőcsik Mari, illetve olyan színészek fordultak meg a színpadán, mint Csomós Mari, Andai Kati, Hollósi Frigyes, Mensáros László, Pásztor Erzsi, Szakácsi Sándor, Temessy Hédi, Udvaros Dorottya és Végvári Tamás.
Csúcskategóriás művészeti produktumok jellemezték a múltat, majd a Fidesz kultúrpolitikai szempontból egyre inkább kisajátította a megyeszékhely színházát: Szalay Ferenc regnálása alatt a szakma heves tiltakozása ellenére Balázs Pétert nevezték ki igazgatónak 2007-ben. A szakmai testület által támogatott Rátóti Zoltán visszalépése után másodszor kiírt pályázat során Balázs meghívásos úton került a jelöltek közé és politikai viták kereszttüzében kapta meg a megbízatást.
Balázs Péter irányítása alatt a színház inkább a közönségsikerre épített, távolabb került a kortárs, progresszív irányzatoktól.
A szakmai díjak és fesztiválmeghívások ritkák voltak, de tény, hogy a nézőtér rendre megtelt. A direktor nyíltan vállalta politikai elköteleződését, hiszen kampányolt a Fidesz mellett, támogatóan nyilatkozott a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról és elítélően az egyetem tiltakozó polgárságáról. Tizennégy év után, 77 évesen végül nem indult újra az igazgatói posztért.
A színház idén augusztus 25-én tartotta szokásos évadnyitó rendezvényét, ahol a közönség elsősorban az új bemutatók és premierek kínálatával ismerkedhetett meg. Balázs utóda, Barabás Botond a Szolnok TV-nek adott nyilatkozatában azt mondta, talán ez lesz a legvidámabb évad az igazgatása alatt, azaz rengeteg zenés előadásra és vígjátékra számíthatunk.
Sokszínű repertoár várja a nézőket, a klasszikus drámától a könnyed vígjátékokon át a zenés darabokig. A sort Edmond Rostand romantikus drámája, a Cyrano de Bergerac nyitja szeptember 26-án. Ezt követi októberben a Mici néni két élete című zenés vígjáték, majd november végén az Egy csók és más semmi operett.
A december a családoké lesz, a társulat nagy erőkkel készül a Babszem Jankó című mesejátékkal. 2026 elején, január 23-án kerül színpadra az egyetemes zseni filmrendező Lars von Trier vígjátéka, A Főfőnök, amelyet márciusban Alekszandr Osztrovszkij Az erdő című komédiája követ. A nyári szezonban a klasszikus musical, A muzsika hangja zárja az évadot.
Nem kizárólag a rendszeresen színházba járó szolnoki lakosoknak fontos a Szigligeti, a visszatérő művészek is meghatódottan beszélnek az intézményről. Pindroch Csaba a Család ellen nincs orvosság olvasópróbáján mesélt arról tavaly decemberben, hogy majdnem két évtizedet várt arra, hogy visszahívják vendégszerepelni. „Nagyon szerencsés vagyok, mert egy olyan társulat tagja lehetek, ahol szeretet és összetartás van. Ez a közösség mindig is híres volt arról, hogy szinte családias a hangulat” – fogalmazott.
Az idei év nyári programkavalkádját tarkította, hogy a Szigligeti Színház adott otthont június 10. és 16. között az Országos Színházi Találkozónak. A felhívásra több mint száz jelentkezés érkezett határon innen és túlról, kőszínházi és független társulatoktól, majd a válogatás után összesen hét nagyszínpadi és hét kamaraszínpadi előadás kerülhetett a versenyprogramba. „Az Országos Színházi Találkozó hívószava az Áramlatok, amelynek mentén Szolnok városában, a művészi inspiráció, a folyamatos megújulás és az alkotói sokszínűség helyszínén, reményeink szerint létrejön egy kreatív tér, ahol a művészet természetes áramlásával híd épül a színház világának különböző elemei között, ahol a tradíciók és az új ötletek szervesen összefonódnak” – mesélt a megtisztelő felkeréséről Barabás a kultura.hu-nak.
Némileg derült égből villámcsapásként érte a szolnokiakat, hogy közönségsikerek és az aktuális premierek helyett vádaskodással teli politikai megnyilvánulások árnyékolják be az intézmény működését az elmúlt években. De miről is van szó pontosan?
A színház 7,6 milliárd forintos felújítása körüli gyanúk és politikai viták az elmúlt években fokozatosan éleződtek. 2024 nyarán Györfi Mihályék feljelentést is tettek csalás, ÁFA-csalás és szakszerűtlen kivitelezés gyanújával, miután különböző dokumentumokra hivatkozva azt állították, drágább anyagokról állítottak ki számlát, mint amiket beépítettek, az épület pincehelyisége beázik, sőt, a fővállalkozó sem fizette ki alvállalkozóit.
Idén tavasszal a szolnoki közgyűlés kereti között vált meghatározó témává az átvilágítás kérdése.
Nagy nehezen döntés született arról, ki végezheti el a színházfelújítás pénzügyi és műszaki ellenőrzését, miközben a politikai összefonódások és a kiválasztás átláthatóságát számos oldalról vitatták és megkérdőjelezték. Néhány hónappal később újabb fordulat állt be, Györfi feljelentést nyújtott be a felújítás gyanús körülményei miatt és konkrét aggályokat fogalmazott meg például a mennyezet veszélyes állapotáról és esetleges többszörös túlárazásról.
„800 oldalnyi bizonyítékot vittem be ma az ügyészségre, amely alapján a hatóság kiderítheti, valóban veszélyes-e a nézőtér fölötti mennyezet, trükköztek-e a lábazat mészkő borításának rögzítésénél, és történt-e több százszoros túlárazás. Bízom benne, hogy semmilyen esetleges mutyi nem maradhat titokban!” – tette hozzá.
Hogy mit hoz a jövő, azt nem szeretnénk találgatni, a végleges következtetések és büntetőeljárási eredmények úgyis csak a hatósági eredmények után lesznek megerősítettek vagy megcáfoltak.
Annyi viszont bizonyos, nem Szolnok lesz annak a városnak a példája, ahol a kultúra a politika összefonódása nélkül, békében tud egymás mellett létezni.
Képek: szigligeti.com, Infostart, Kummer János, MTI/Mészáros János
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
