Azzal kellett szembesülnünk, hogy hová juthat el egy vidéki térség, egy település, de akár egy ország akkor, ha fejlesztési forrásainak nem 80-85 százalékát, hanem mondjuk csak 10-15 százalékát lopják el. Ezt jelentette ki lengyelországi látogatása kapcsán Sallai R. Benedek. Túrkeve polgármestere egy társasággal járt saját költségen a lengyel testvérvárosban, tapasztalait írta meg, amit az itthoni fideszes híveknek is érdemes olvasgatni.
A lengyel testvérvárosba, Porabkába látogatott több napra egy túrkevei városi küldöttség. Mégpedig a folyamatos forráshiány miatt saját költségen utazott ki a társaság, amelyben önkormányzati képviselők és magánszemélyek is voltak. Sallai R, Benedek polgármester közölte, fontosnak tartja ilyen időkben ilyen áron is a kapcsolatokat tartani.
Hozzátette, úgy véli, a városvezetők is példát mutathatnak arra, hogy magánszervezésben is van létjogosultsága a testvérvárosi kapcsolatnak. A város vezetője nehezen találta a szavakat annak megfogalmazására, hogy leírja azt a szeretetet, baráti fogadtatást, ahogy testvérvárosuk képviselői, a porabkaiak a túrkeveieket fogadták rendezvényükön.
Sallai R, Benedek ugyanakkor szinte megdöbbent a kint látottakon.
Azt írta:
“Láthattuk azokat a fejlesztéseket, amelyeket 20 év alatt Porabka elért. Azt, hogy milyen nagyfokú fejlesztésre képes egy település, ha fejlesztési források segítik törekvéseit és megfelelő városvezetés jó irányt mutat egy településnek. Azt, hogy 20 év alatt honnan hová jutott Porabka.”
Így folytatta:
“Lengyelországba érve az első érdekes benyomás nyilvánvalóan az utak minősége volt, hiszen habár vidéki úthálózaton jártunk, szinte mindenhol teljességgel kifogástalan, kátyúmentes utakat találtunk, a legalacsonyabb rendű útszakaszokon is.”
Ám ez még távolról sem a legerősebb kijelentése volt.
Közölte:
“Rendezettséget és tisztaságot találtunk az egész országban, útszéli szemét, utcai szemét az ország ezen részén, ahol jártunk, szinte sehol, a lakásállomány túlnyomó többségében felújított, a gépkocsik becsült korátlaga lényegesen fiatalabb, mint itthon. A benyomások tehát itthonhoz képest egy lényegesen inkább Németországra vagy Ausztriára emlékeztető állapotokat mutattak.”
A küldöttség járt egy különleges helyen is.
“Energylandia egy viszonylag új kezdeményezés, amely tökéletes vidékfejlesztési próbálkozásként, gyakorlatilag zöldmezős beruházásként, egy olyan helyen igyekezett turisztikai desztinációt fejleszteni, ahol korábban annak érdemi előzménye nem volt.”
Szomorúan állapította meg:
“Ilyen élménypark itthon nincs. Ilyen szintű, sőt az ilyet megközelítő sincs.”
Ezzel kapcsolatban jelentette ki azt, amit a bevezetőben már említettünk, de még hozzátette:
“Szomorúsággal tölt el, ha azt értékeljük, hogy hova juthat egy ország a kisebb arányú lopás és a céltudatos fejlesztések eredményeként.”
És most jönnek a még erősebb mondatok:
“Elkeserítő látni azt, hogy hová juthattunk volna, hogy mennyire reménytelennek tűnik hazánk helyzete azokhoz az országokhoz képest, akik felemelni akarják nemzetüket, s nem csupán szétlopni annak vagyonát. Elkeserítő látni, hogy lehetne fejlődni is, munkahelyeket saját kapacitásra építeni összeszerelőüzem-stratégia helyett, és vannak európai vidéki térségek, amelyekből nem menekülnek a fiatalok.”
Nyitóképen a túrkevei küldöttség, amely saját pénzen utazott ki a lengyel testvérvárosba.
Forrás és fotó: Sallai R. Benedek Facebook
