Legtöbbjüknek a státusztörvény lett az utolsó csepp a pohárban, amiért elhagyják a teljes pályát, több évtizednyi tanítás után. De azon kívül is már régóta ég a ház, erről számolnak be a pedagógusok, akik közül több ezren indíthatnak el felmondási lavinát a következő hetekben.
Június 16-ára, péntekre rendkívüli ülést kezdeményezett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a parlament oldalán elérhető levélből pedig az is kiderült, hogy az indítványok között szerepel a státusztörvény-tervezet is, amelyet a kormány június 6-án nyújtott be az Országgyűlésnek.
Mint ismert, az új jogállási törvény alaposan átírná a köznevelésben dolgozók munkajogi helyzetét, valamint a szakszervezetek és az oktatási intézmények működését, arról, hogy pontosan milyen elemeket tartalmaz a javaslat, ITT írtunk bővebben.
A módosító komoly felháborodást váltott ki a tanárok körében, az aHang oldalán indított petícióban már közel ötezren jelezték, hogy elhagyják a pályát, amennyiben a törvény hatályba lép. Az Index most három olyan pedagógust mutat be, akik valóban ezt tervezik, és már lépéseket is tettek ez ügyben, távozásuk tehát nem puszta „hangulatkeltés”. Ketten közülük miskolciak, de természetesen jóval többen vannak, akik borítékolhatóan mennek.
Szűcs Tamás 1993-ban kezdte tanári pályafutását magyar–történelem szakon, de szinte a kezdetek óta drámával is foglalkozik. Jelenleg a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban tanít, és már másfél-két hónappal ezelőtt közölte a vezetőséggel, hogy ha lesz státusztörvény, ő nem lesz. A hó végén rendkívüli felmondással távozik, döntését már jogilag is előkészítette.
Arra a kérdésre, hogy miért jutott erre az elhatározásra, úgy felelt:
A kilencvenes évek elején, pályám kezdetekor az oktatásban még szabadság volt, mostanra azonban visszatértünk a 60-as, 70-es évekhez. 2010 óta különösen nagy hanyatlásnak lehetünk szemtanúi, a most kilátásba helyezett munkajogi szabályok olyan közeget teremtenének, amelynél rosszabbat elképzelni se lehet: kivezetnek bennünket a közalkalmazotti világból, a szakmai autonómiánkat visszavágnák, korlátoznák az állampolgári jogainkat, miközben a bérünk továbbra is megalázó lenne
– sorolta Szűcs Tamás, aki hangsúlyozta azt is: már a státusztörvény-tervezet közzététele előtt is sokan gondolkodtak pályaelhagyáson arra hivatkozva, hogy a tanári lét már fojtogató, az oktatásban elfogyott a levegő, a javaslat hatására ugyanakkor minden eddiginél többen vették számba a konkrét menekülési útvonalakat.
Így tettem én is, az új jogállás volt az utolsó csepp a pohárban. A kormány ezzel átlépte a Rubikont, ami hatalmas hiba volt
– tette hozzá.
2006 és 2010 között önkormányzati képviselő is volt a Fidesz színeiben.
„Ugyanabban az évben és ugyanabban a városban születtem, mint Orbán Viktor. Még emlékszem azokra az időkre, amikor a politika jelenlegi vezetői mást mondtak, mást ígértek, a központosítás helyett az autonómiát tartották helyénvalónak. Jelenleg a humán szféra érdekeinél is sokkal fontosabb a pénz, valamint a hatalom, ennek a jeleit láttam már 2010 környékén is, ezért szálltam ki a politikából, és ezért szállok ki most az oktatásból is” – zárta sorait Szűcs Tamás.
Palya Ferenc a Kölcsey Gimnáziumból:
A legelkeserítőbb, hogy az iskolarendszer olyan szintre süllyedt, hogy onnan valósággal menekülni kell” – jelentette ki. Kiemelte, hogy számára a parlament előtt lévő javaslatban a legkiábrándítóbb
- a munkaterhek további növekedése,
- az átvezényelhetőség,
- a felmondási idő meghosszabbítása
- a tantestület jogainak a megnyirbálása
Pilz Olivér számára is a státusztörvény volt az utolsó csepp a pohárban. Mint arról korábban beszámoltunk, a matematika, fizika és biológia szakos tanár a napokban már letétbe helyezte felmondását, a lemondóleveleket a Pedagógusok Szakszervezete megyei és fővárosi irodáiban gyűjtik.
A Tanítanék Mozgalom alapító tagja 1992-ben kezdte a pályafutását Miskolcon, ahol máig dolgozik. Az évek során szakmunkásokat, szakközepeseket és gimnazistákat tanított, de egy ideig igazgatóhelyettesként is tevékenykedett. Az elmúlt egy évtizedet a Herman Ottó Gimnáziumban töltötte, de most elszántan új munkát keres, több, oktatáson kívüli helyre is beadta már a pályázatát. Mint mondta, bármit elvállal, ami a végzettségéhez és a habitusához passzol, laboratóriumi munkával, statisztikával, környezetvédelemmel és irányítással is szívesen foglalkozna.
Hogy miért távozik? Természetesen a státusztörvény egyes elemei önmagukban is kiverik a biztosítékot, de a legfájóbb az a „bosszúszemlélet”, amelynek a szellemében készült a javaslat.
„Az egészet ki kellene dobni a kukába, így nem lehet neki futni a jogalkotásnak. Hiába mondják a döntéshozók, hogy számtalan egyeztetés volt a témában, azok nem tekinthetők érdeminek. Ezzel szemben a valóságban a kormány meg sem hallja azokat a problémákat, amelyeket mi hetedik éve, mások pedig már évtizedek óta mondanak. Mindig csak az a cél lebeg a szemük előtt, hogy miként lehet az aktuális problémákat, jelen esetben a pedagógushiányt a leginkább eltusolni” – hangsúlyozta. Hozzátette: van benne némi düh a társadalom felé is, sokan ugyanis még mindig azt hiszik, hogy a küzdelem a tanárok helyzetéről szól, de a valóságban sokkal inkább a gyerekek és rajtuk keresztül az ország jövője forog kockán.
