Bizonyára minden szolnoki ismeri, a város egyik jelképe is lehetne, de sajnos méltatlanul elhanyagolt állapotban van. A Gólya parkban, vagyis hivatalosan Eötvös téren található víztorony mai napig arra vár, hogy valaki végre észrevegye.
1890-ben fontossá vált a fogyasztott víz mennyisége és tisztasága. A város vízellátásában alapítása óta a Tisza játszotta a főszerepet, de a “merigetőkről” hordott víz még távol állt az ihatótól, mivel azt házilag ülepíteni kellett és timsót hozzáadni, amit az embereknek maguknak kellett csinálniuk, hogy viszonylagosan tiszta vízhez jussanak.
A kolera- és tífusz járványok miatt a város vezetőinek cselekedniük kellett. Első lépésben a várost ártézi kútvízzel szerették volna ellátni. Az első kút 1893-ban készült el a mai Kossuth téren. A második pedig a víztorony szomszédságában lévő Eötvös téri kút volt, amit 1895-ben fúrtak. Azért, hogy ma is kiszolgálhassa az ártézi vízre szomjazó szolnokiakat, 1982-ben újrafúrták azt.
Viszont az ártézi kutak nem voltak erre a célra megfelelőek, mivel viszonylag gyorsan elapadtak, ezért sokan visszaszoktak a Tisza vizére. Ebből kifolyólag olyan vízmű építésének a tervén kezdtek dolgozni, ami a Tisza partján foglal helyet és a folyó vízét tisztítja meg.
1902-ben Varga József budapesti magánmérnök felajánlotta, hogy segítene a városnak a vízvezeték elkészítésében és ha az általa elkészített tervek mégsem valósulnának meg ő akkor sem kér kártalanítást. A tervek már 1903-ban készen álltak, de az építési engedélyt csak 1908-ban kapták meg és a következő évben meg is kezdődtek a munkálatok.
„Nem vehetjük zokon, ha a nagyközönség erről az új, modern alkotmányról vajmi keveset tud. A legtöbben azt hiszik róla, hogy arra jó, hogy a vízvezetéki telep vizét belepumpázzák. Az ő dolga azután, hogy ezt a vizet a város szomjas lakói között széjjelossza. Pedig nem egészen így van. Mert a várost, a vízvezetéki vízmű fő- és mellékcsövein át, megfelelő vízzel a vízvezetéki telep szívó- és nyomószivattyúi látják el.” (Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, XIX/95. 1908. dec. 13. p. 3.)
Végül Ast Ede és társai budapesti építő és betonvállalkozó cég nyerte meg a pályázatot, ezzel ők építhették meg a víztornyot.
Mint sok más építkezés, ez is problémákkal járt. A rengeteg porral és sárral járó munkálatokat az is nehezítette, hogy azt beszélték nem volt hozzáértő műszaki ellenőr, így nagy az esélye a hibás munkának.
1910-ben ért véget az építkezés, februárban elkezdték a csőhálózat öblítését és onnantól a vezeték működésben is maradt. Olyannyira bevált az új víztorony, hogy az utcai kutakból bőven folyó vízből a poros utcák locsolására is jutott.
Az 1910-re elkészült víztorony 28,5 km vezetékhálózattal rendelkezett. A Tisza vizét timsóoldat hozzáadásával ülepítették, ezután derítették és szűrték, így került a gyűjtőmedencébe majd a hálózatba a víz. A 28 méter magasan elhelyezkedő 600 köbméter térfogatú víztartó a reggeli, déli és esti nagyobb vízigényű időszakokban és tűz esetén volt igazán fontos, hogy segítse a nyomószivattyúk zavartalan működését.
A torony nyolcszögletű és nyolc beton pillér tartja, a belsejében pedig vaslépcső található. Az első világháború végéig a víztorony körüli vásártéren állatvásárokat tartottak.
1924-ben a mai belvárosi templomtorony vaserkélyén lévő tűzőrség jelzése már nem volt hallható a formálódó város minden részén, ezért áthelyezték a magasabb és jobb kilátással rendelkező víztoronyba a tűzőrséget.
Régi beszámolók szerint egy szolnoki cég készítette az új jelzőberendezést, ami olyan jól sikerült, hogy a sziréna hangja még a környező tanyákon is ijesztően hangos volt.
A második világháború idején a tűzőrségben szerepet vállalóknak légoltalmi feladatokat is el kellett látniuk, mivel rendszeresen bombázták a várost ebben az időben. A vasútállomáson és a hidakon kívül körülbelül 15 kilométer vízvezeték hálózat és a víztorony is károkat szenvedett. Ezért a tűzőrséget áthelyezték a Tisza-parti tárház tetejére.
A víztornyot 1946-ban felújították, 1956-ban pedig a tartószerkezetét erősítették meg, ez idő tájt készítették az alsó terasz tulipános műkő mellvédjeit, illetve a földszinti nyílászáróit is megújították.
1970 körül beépült az Eötvös téri park környéke és a város egyik főútja került a torony lábai elé. Az új, magas házak kiszolgálására, magasabb és nagyobb teljesítményű vasbeton víztornyokra volt szükség mivel az Eötvös téri már nem volt megfelelő erre a célra.
Az Eötvös téri víztornyot ezekben az években üríthették le, nagyjából 60 évvel az építése után és azóta sajnos használaton kívül folyamatosan leépülő állapotban van, pedig sok alternatív hasznosítási módja is lehetne a toronynak. Ezt bizonyítja a víztorony.hu oldalon található három dimenziós modellel ellátott terv is, ami egy kreatív módja lehetne az építmény új életének.
Pár évvel ezelőtt lehetett arról olvasni, hogy többen próbálkoztak a városvezetésnél ilyen irányú ötletekkel, de sajnos mind falakba ütközött. Amihez persze hozzátartozik, hogy nem a város tulajdonában van, viszont meg nem erősített forrásból úgy tudjuk, hogy felajánlották a városnak 70 millió forint körüli összegért.
Szolnokon is különösen fontos lenne a sok leromlott állapotú, de egykor igazán szép épülettel foglalkozni és azokat hasznosítani valamilyen formában, mielőtt nekilátunk az új, ki tudja mennyire hasznos épületek munkálataihoz.
Cikksorozatunk korábbi részei itt és itt olvashatók.
Forrás: Víztorony.hu
Fotók: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
