Érettségizik a legfiatalabb törökországi hős, a jászberényi Mező Marcell

Megosztás

Mező Marcell nevét az egész ország megismerte, miután a legfiatalabb önkéntes mentőként a Kutyákkal az Életért Alapítvány csapatával kutatott túlélők után a törökországi földrengés idején. A 19 éves jászberényi fiatalember a napokban érettségizik, a héten épp az írásbeli megmérettetések vannak soron.

Ez az év nem csak az önkéntes munkád szempontjából mérföldkő. Idén érettségizel le – hogyan haladsz a felkészüléssel, milyen vizsgák várnak még rád?

Úgy gondolom, jól állok. Az angol vizsgán már túl vagyok, de nehéz napok vannak előttem. Biológia és kémia tantárgyból emelt szintű érettségi vizsgát kell tennem, ugyanis ezek a feltételei annak, hogy orvosi egyetemre jelentkezzek. Ezek mellett még magyarból, matekból, történelemből fogok érettségi vizsgát tenni.

Tehát továbbra is az orvosi egyetem a cél?

Igen, és elsősorban Szegeden szeretnék tovább tanulni. Leginkább a radiológia szak vonz, de elképzelhető, hogy az egyetem alatt ez más irányt is vehet, meglátjuk. Bár nehéz bekerülni, viszont úgy gondolom, hogy megfelelő felkészüléssel sikerülhet.

A törökországi földrengéskor szinte gondolkodás nélkül a Kutyákkal az Életért Alapítvány mentőcsapatával tartottál. Mi az, ami motivált téged abban, hogy segíts a bajbajutottakon?

Már többször is megtapasztaltam, hogy milyen jó érzés segíteni másokon és ezt az érzést minél többször szeretném átélni. Ez a törökországi mentésnél sem volt másként:
nagyon jó érzés volt látni az örömöt az arcokon, amikor segíteni tudtunk a csapattal. Amit ott átéltem igazából megerősítettek abban, hogy az orvosi pályát kell választanom.

Két hónap távlatából hogyan él benned az a pár nap, amit a földrengés helyszínén töltöttél túlélők után kutatva?

A törökországi földrengés mindenképpen tanulságos volt számomra. Sok mindent megtanultam azzal kapcsolatban, hogy milyen kompetenciák szükségesek egy éles helyzetben. Ezeket a tanulságokat felhasználva próbálunk minél hatékonyabban és céltudatosabban tréningezni Black-kel.

Édesanyád megbékélt a tudattal, hogy bármikor hívhatnak téged bevetésre, akár külföldre is? Hiszen Törökországba is „titokban” indultál el, mire a szüleid hazaértek, te már a gépen ültél.

Szerintem ezzel a tudattal sosem fog megbékélni, hiszen akkor apukámmal együtt nagyon féltettek. Ugyanakkor tudták azt is, hogy nem leszek magamra utalva, Gábor és a többiek mellettem lesznek mindvégig. Így, hogy épségben hazaértünk a kutyával, már sokkal nyugodtabb ezzel kapcsolatban.

Hazatérésetek után hogyan fogadtak benneteket, milyen elismerésekben részesültél?

Már a reptéren is nagyon jó érzés volt, hogy sokan kint voltak és örültek annak, hogy épségben hazaérkeztünk. Amikor hétfőn mentem iskolába az osztályom tapssal, konfettivel és egy számomra készített plakáttal fogadott, a tanáraim pedig elismerésüket fejezték ki. A Sándor-palotában a köztársasági elnök asszony köszönetét és elismerését fejezte ki mindenkinek, aki részt vett a törökországi mentésben. Városi szinten is részesültünk elismerésben. A polgármester úr ünnepélyes keretek között adott át oklevelet és ajándékcsomagot a mentésben résztvevőknek.

Hogy van Black? Bizonyára továbbra is tréningezik, mennyit fejlődött az elmúlt hónapokban?

Black jól van, hetente legalább kétszer tréningezek vele és ez látszik a munkáján is.
Az elmúlt hónapokban sokat tudtam fejleszteni a kutya munkáján, hiszen már jobban látom, hogy mik azok a kompetenciák, amik szükségesek egy éles helyzetben, így a tréningünk is céltudatosabbá vált.

Több támogatás érkezik az alapítványhoz mióta többen megismertek benneteket? Érzed-érzitek, hogy többen odafigyelnek a munkátokra? Miben nyilvánul ez meg?

Igen, több támogatás érkezett a Kutyákkal az Életért Alapítványhoz, mivel hirtelen nagyon sokan megismerték a nevünket pár nap leforgása alatt. Sokan támogattak minket tárgyi, illetve anyagi formában is. A támogatások segítségével elkezdtünk építeni egy új rom területet, aminek célja az, hogy a Magyarország és a környező országok mentőkutyáit tovább képezzük, oly módon, hogy a körülmények a lehető legközelebb álljanak azokhoz, amikkel egy valódi katasztrófa helyszínén találkozhatunk.
Bízunk benne, hogy az adó 1% felajánlásokkal is minél többen gondolnak majd a Kutyákkal az Életért Alapítványra, mert fontos, hogy a kiképzőbázisunkat folyamatosan fejlesszük. És természetesen azért is, hogy kutyáinkkal bármikor bevetésre készen állhassunk, ha riasztanak bennünket.

(Kutyákkal az Életért Alapítvány)

Kapcsolódó cikkek