Amikor idegenhonos kártevőkről hallunk, a többség a 2013-ban hazánkban megjelent ázsiai márványpoloskára asszociál, ami azonban csak a jéghegy csúcsa. Az 1940-es évek óta a hazai gazdálkodóknak kultúrától függően 5-13 új idegenhonos kártevővel kellett szembenéznie. Az Újvilág felfedezését követően folyamatos, de az utóbbi években exponenciális növekvő számú az idegen fajok betelepedése az új élőhelyekre. Ez globális probléma, ami komoly kockázat a kontinens egész mezőgazdaságának.
Az emberi tevékenység (pl. iparszerű termelés, urbanizáció) és az éghajlatváltozás együtt jelentős hatással vannak a kártevők életterének átalakulására, eltolódására.Hazánkban a regisztrált növényevő kártevők közel 15%-a adventív faj, azaz nem őshonos. Európában 2000 és 2007 között évente átlagosan 19 idegen szárazföldi faj megjelenéséről tudunk.
Az 1940-es évek óta a burgonyának és a hüvelyeseknek 13-13, a kukoricának 10, a napraforgónak 9, a pillangósoknak 8, míg a repcének 5 új, idegenhonos kártevővel kell szembenéznie itthon. Gyakorlatilag az összes fontosabb hazai termény érintett.
Magyarország országos átlaghőmérséklete az elmúlt 120 év mérései alapján már több mint 2 Celsius-fokot emelkedett. Az attribúciós elemzések alapján az összes évszak melegszik, nő a hőhullámos napok száma. A felmelegedés kedvez az idegenhonos kártevőknek, akik jól érzik magukat a változó klimatikus viszonyok között, és ezáltal több nemzedék is kifejlődhet és életképes marad az év során.
A kukorica már most az éghajlatváltozás célkeresztjében van: a század végére a globális terméshozám 10-30%-kal, Magyarországon pedig akár 60-80%-kal csökkenhet, amit csak tovább súlyosbíthat, hogy a kétnemzedékes kukoricamoly kártétele is egyre kiterjedtebb és agresszívebb lehet.
Az idegenhonos szántóföldi kultúrák, mint például az amerikai kontinensről származó kukorica vagy burgonya kártevőinek betelepedése folyamatos, a fajok száma egyre növekszik. Mi ennek az oka? Egyszerűen az, hogy ha adott területen minél régebb óta termesztenek egy adott kultúrát, annál diverzebb fajösszetételű kártevő spektrum tud kialakulni. Nagyrészt az emberi tevékenység hatására áruszállítással, behurcolással, kisebb részben pedig természetes vándorlással, de újabb kártevők betelepülése várható majdnem mindegyik kontinensről Európába.
A globális felmelegedés megváltoztathatja a kártevők biológiáját is, amelyek így nagyobbak, színesebbek, aktívabbak és szaporábbak lehetnek a jövőben.
A védekezéshez szükséges volna egy nemzetközi monitoring rendszer létrehozása; adott esetben karantén alkalmazása; a potenciális import tápnövénytételek ellenőrzése, de a természet is a segítségünkre lehet az idegenhonos fajok természetes ellenségeinek eredeti élőhelyen történő felkutatásával és betelepítésével.
A kártevőre adaptált speciális integrált védekezési elemek használata. elsősorban egy szemléletet takar, ahol a védekezés nem elsősorban vegyszerek használatán, hanem egyéb más módszereken alapul. Például mechanikai (pl. metszés), vagy agrotechnikai védekezésen (pl. talajművelés), növénynemesítésen (rezisztencianemesítés, ellenállóság), vagy biológiai védekezésen (pl. fürkészdarazsak, ragadozó atkák).
Azonban ha nem törekszünk a globális felmelegedés 1,5 Celsius-foknál való korlátozására a kibocsátások csökkentésével, akkor a mezőgazdaságnak olyan helyzetekhez kellene alkalmazkodnia a jövőben, amelyek jelenleg mindannyiunk számára ismeretlenek, írja a Másfélfok.
Fotó: Gyapjaslepke (lymantria dispar) hernyó. Fotó: Wolfgang Hasselmann / Unsplash
