Régen a családi karácsony legnagyobb szertartása volt a karácsonyi asztal elkészítése. Az ünnep varázslatos ereje az asztalt leterítő abroszon, az asztalra és asztal alá tett tárgyakon keresztül érvényesült. Vízkeresztig az asztalon hagyták.
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült, igaz, más céllal.
Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították.
A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza.
Az ünnepi asztalra gabonaszemeket szórtak. Néhol úgy tartották, hogy a magvak a jövő évi jó termést biztosítják.
Ezért a leszedés után vagy a vetőmag közé keverték, vagy pedig a a baromfinak adták a magot, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja.
Az ünnepi asztal alá szalmát tettek a családok (Jézus születésére emlékezve), majd ezt kivitték alomnak az állatok alá, hogy azok egészségesek legyenek.
A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék.
Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák.
A karácsonyi morzsával füstölték a megigézett gyereket, vagy a tehenet, a kislibákat, betegség ellen is használták. Sok helyen pedig a gyümölcsfák alá szórták a jó termés érdekében.
Úgy tartották, ha már mindenki jóllakott és elhagyta az asztalt, akkor is maradjon egy kis kenyér az asztalon, hogy bőségesen legyen mit enni a következő évben.
Hittek benne, hogy éjfélkor egy elfogyasztott alma jó egészséget hoz majd.
Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában meghatározott sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. A családtagoknak mindenből kellett enni-inni.
A karácsonyi menü között mákos, lencsés vagy babos fogásnak is kell szerepelnie, mert sok pénzt jelentett annak, aki fogyasztott belőle. Éjjelre mindig hagytak az asztalon a mákos tésztából, hogy a hazalátogató halottaknak, angyaloknak legyen mit enniük.
Aki pedig halat eszik, az úgy is fog előre haladni a karrierjében, egyenesen előre, mint hal a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben.
Ha a disznóvágás december 29-re esett, Tamás napjára, akkor a disznó zsírjából eltettek egy keveset, és gyógyításra használták, ez volt a tamásháj. Disznóvágásra Tamás napját ajánlották, mert az ekkor elkészített szalonna nem avasodott meg.
Jobban tesszük, ha karácsonykor nem kérünk és nem is adunk kölcsön semmit sem, mert az elviszi a szerencsét.
A szemetet sem ajánlatos ilyenkor kivinni: azzal együtt a szerencse is távozik a háztól.
A karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek, a csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik.
Karácsonykor ne hagyja a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnia, gyűjtötte össze a régi hiedelmeket a ma7.sk.
Fotó: Egy család legidősebb tagja szalmát tesz a terítő alá, hogy azon fogyasszák el a karácsonyi vacsorát. (MTI Fotó: Bajkor József) – Magyarország Anno. Régi képek Facebook
