A Tisza medrében rejtett, évszázadok óta elfeledett középkori révátkelő maradványait azonosították a régészek Rákóczifalva és Tiszavárkony között. A felfedezés új fényt vet a középkori magyar folyami közlekedésre és a térség gazdasági szerepére.
A leleteket a Damjanich János Múzeum munkatársa, dr. Kertész Róbert ismertette a szoljon.hu portálnak. Eszerint a cölöpsor a Tisza rákóczifalvai partja közelében bukkant elő 2025-ben, rendkívül alacsony vízállás idején. Papi József, a helyi szakember és korábbi ásatási technikus jelezte a felfedezést a múzeumnak. A helyszíni vizsgálat során hét, egyenként 20-30 centiméter átmérőjű facölöpöt találtak, amelyek egy sorba voltak vertve, és vélhetően a hajók kikötésére szolgáltak.
Dr. Kertész kiemelte: “a révátkelők régészeti azonosítása rendkívül nehéz, mivel a faépítményekből és kikötőkből az évszázadok során szinte semmi nem marad fenn”. A mostani cölöpök viszont értékes bizonyítékot nyújtanak a középkori folyami közlekedés technológiájáról. A ladikokat és hajókat kötelekkel vagy bőrszíjakkal rögzítették az oszlopokhoz, ezzel biztosítva a személy- és áruszállítást.
A lelet különlegessége, hogy a Tiszán a középkorban szinte soha nem építettek állandó cölöphidakat. Az első állandó híd Szolnoknál csak 1562-ben épült meg katonai célokra az oszmán hódoltság idején. Emiatt a révátkelők kulcsfontosságúak voltak az országos közlekedési és kereskedelmi hálózatban. A Rákóczifalva (varsányi) és Tiszavárkonyi (várkonyi) partokat összekötő átkelő a Budáról Dél-Erdély felé vezető út része volt, és történelmi források szerint 1541-ben Izabella királyné és kísérete is ezen a réven kelt át.
A térség települései gazdag múltat tudhatnak magukénak. Várkony királyi udvarházzal rendelkezett már a 11. században, és itt zajlott le az 1059-es híres “korona és kard” jelenet I. András király és öccse, Béla herceg között. Varsány a késő középkorra jelentős mezővárossá nőtte ki magát, gazdagságát a marhakereskedelem és a flandriai textíliák tranzitja biztosította. Hetivásárai és Szent Demeter napján rendezett országos sokadalma messzire vonzotta a kereskedőket.
A révátkelő virágkora a 16. század végén ért véget, amikor a térséget tatár fosztogatók sújtották. A most feltárt cölöpök őrzik mindazon történelmi emléket, amely a régió egykori közlekedési és gazdasági jelentőségét jelzi.
Kép: Csodálatos Magyarország
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
