Nem tudni, hogy a hanyag munkát végző kivitelezőkre zabosak többen, vagy arra a városházi illetékesre, aki ezt a munkát átvette. De amit látunk, az több szempontból is problémás, tekintve, hogy ez egy frissen felújított szakasz. De erre nehéz lenne rájönni.
A jól látható gondokra Cs. József hívta fel a figyelmet a közösségi médiában és ehhez több fényképet is posztolt, hogy saját szemünkkel is lássuk. Sajnos van mit.
Kákán csomót, vagy mégsem? – címmel glosszát tett közzé, amit változtatás nélkül közlünk. “A kákán is csomót keres kifejezést olyan akadékoskodó emberekre mondják, akik mindenben a hibát keresik, akkor is, ha nincs. Nos, én mai futóutamon találtam hibát. (Többet is, de most csak egyről ejtek szót.) S mivel találtam hibát, innen nézve nem számítok akadékoskodónak, maximum kekeckedő firkásznak. Ez utóbbit bátran bevállalom, mivel a jobbító szándékú figyelemfelhívás vezeti ujjaimat a klaviatúrán, számítógépem billentyűzetén.
Nos, a fellelt hiba a mai, itt- ott kacéran, de nem kellemetlenül szemembe sütő, szép napos időben alaposan megtréfált a csúfosan szembeötlő hiányosságával! S mindjárt a dolgok közepébe vágva: kérem szépen a szolnoki Bástya utca Zagyva-gátra kifutó végét újra lezárni! Kérem azoktól, akik ebben illetékesek! LEZÁRATNI kéretik! Figyelem! Polgártársak veszélyben! A balesetveszély ott ólálkodik sunyi módon a talpunk alatt, miközben az épülő- szépülő szolnoki Várkapu Sétány – ezen, nagyközönség részére már megnyitott szakaszán -, az ott lerakott térköveken sétálunk. Futni ne is merészeljünk!
Szép látvány ugyan a megáradt Zagyván úszó két hattyú, de ha őket nézzük a frissen lerakott térkövek vízszintestől elrugaszkodott és sormintaszerűen kiálló- felálló hegyes sarkai helyett, bizony úgy járhatunk, mint a hattyúk a szárazon. Ügyetlenül totyogunk, botladozunk majd a sétányon, s könnyen nevetségessé válhatunk kissé messzebbről nézve. Mi több: másnaposnak is tűnhetünk, ahogy dülöngélve átkelünk a sétány egy következő, jó húsz- harmincméteres szakaszán, ahol homorú lencsét utánzó formában rakták le a térköveket.
Kákán csomót! Vagy mégsem? Ki- ki nézze meg saját szemével, de a futócipőt s egyéb gördülő eszközöket hagyjátok otthon, s szigorúan biztosítással, egymást kézen fogva ajánlom csak a fellépést! Mármint a sétány ezen, megnyitott szakaszára. Ezúttal velem volt a védangyalom, mert futócipőm orra ugyan fennakadt a térkő- csapdán, de meglehetősen lassúra vettem ezúttal az iramot, mivel öt hónappal ezelőtti sportsérülésemből még mindig lábadozok! A hattyútánc nem maradt el, de talpon maradtam.
Azonban nyugtával dicsérjük a napot! Akarom mondani: a sétányt! Várjuk meg a teljes átadását. Olyan hiba ugyanis nincs, amit nem lehet jóvátenni! S mivel a nyugta még odébb van, addig is egy szép hattyús fotóval kívánok Mindenkinek jó egészséget!” – zárta sorait József.
Zsuzsanna is hozzátette saját információját, ami természetesen nem hivatalos, de többen is “így tudják”. Vajon igaz? “… városi “pletyka”?!, – hogy az egész támfal a Művésztelep mellé nem tervezett beruházás, hanem a csodabástya megépítése miatt megmozdult, megcsúszott az egész gát. Ezért lett ez a borzasztó ronda beton támfal. Ki tudja!?!?”
Nekünk mi a véleményünk a sétány jelenlegi formájáról?
