Néhány nappal ezelőtt zárórendezvényt szerveztek a „A Szolnoki vár! – Szolnoki várkerület turisztikai célú fejlesztése” projektnek a városházán. Ahogy arról már sokszor beszámoltunk, rengeteg kritika és bírálat érte a lakosság részéről a Várkapu Történelmi Látogatóközpontot, és bár a mai napig megoszlanak a vélemények a szükségességéről és – főleg – a kialakításáról, legalább elmondhatjuk, egy hosszú, hányatott sorsú beruházás végére tettek pontot.
Kertész Péterné Bokor Zsuzsanna projektmenedzser először történelmi múltidézésbe kezdett a Szolnoki Művésztelepet körülölelő területen álló egykori vára előzményeit említve. A szolnoki várnak kézzel fogható, felszíni nyomai hosszú évszázadok óta nem láthatóak, mivel köveit építkezésekhez hordták szét a Rákóczi-szabadságharc után, az 1810-as évek végére lényegében semmi nem maradt belőle.
A projekt 2015-ben kezdődött, amikor az önkormányzat úgy döntött, hogy szeretné fejleszteni a várterületet. Ennek nyomán Kertész elkészített egy 40 oldalas, előzetes koncepciót, amit a városvezetés elfogadott.
A megvalósítást egy Európai Uniós, vissza nem térítendő támogatás szolgáltatta, összesen 1,7 milliárd forint értékben. A zárórendezvényen bemutatásra került a hosszú évek munkája, pl. a látogatóközpont mellett például a Zagyva gáton a Bástya sétány. Emellett elkészült a Damjanich park térrendezése és megújult a Nyáry Lőrinc híd.
Ezt követően szakmai konferencia következett, többek között Álmosdi Árpád történész, Verebes György, a Művésztelep vezetője és dr. Kertész Róbert régész-történész is előadást tartott.
Egy meglehetősen kínos pontja volt a Várkapu Látogatóközpont promotálásának, amikor október végén azt ígérték, végre belülről is látható lesz a művár, aztán a helyszínen derült ki, hogy megtagadták az érdeklődőknek a belépést balesetveszélyre hivatkozva. Helyszíni tudósításunkat ide kattintva olvashatja el.
Kép: MATÉSZ
