Az oroszlán bajsza – Gellérfy László írása

Megosztás

Bizonyára majdnem mindannyiunkban ott lapul gyermekkori mesekönyveink egyik fontos tanulsága, nem érdemes rángatni az oroszlán bajuszát.

Tűri egy darabig, mondhatnám, tűri, ameddig tűrheti, aztán egyszer csak megemeli a mancsát és akkorát csap oda, hogy talán még ő maga is megbánja. Csak hát már késő bánat! A karmok olyan sebet ütnek az egyébként meglehetősen vastag bőrű, önjelölt idomáron, amit már aligha lehet begyógyítani.

Pedig az önmagát Óz, a nagy varázslónak képzelő kisgömböc-tudhatná-, még Bruckner Szigfríd, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán is időnként megmutatja, hogy ki is ő valójában.

Ez járt a fejemben szerda délután, amikor először olvastam és láttam a „nagy várakozást” a szokatlan és csak lebegtetett témájú sajtótájékoztatóról.
Valószínű, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok történetében először fordult elő, hogy a szankciókért felelős amerikai pénzügyminisztérium és az USA magyarországi nagykövetsége, élén David Pressman nagykövettel, összehangolt kommunikációt indított. Szerda délután aztán a nagykövet-alig tizenöt perces nemzetközi sajtótájékoztatón- be is jelentette, hogy a budapesti székhelyű Nemzetközi Befektetési Bank és három vezetője, köztük egy magyar állampolgár, az orosz agresszióval kapcsolatos szankciós listára kerülnek.
Vagyis az oroszlán összehúzta szemöldökét. Mondjuk ki! Jogosan!

A válaszreakciókra sem kellett sokat várni. Na jó, a magyar kormánytól, csupán megmondóembereitől. Bizonyára már gépbe volt készítve a jól ismert jelszó.
„Nem!!! Nem hagyjuk magunkat! Hogy jönnek ezek ehhez? Mit képzel ez a „présember”?
Bennünket aztán nem fognak belerángatni! Mi a béke pártján vagyunk! Magyarország vagyunk, benne van a nevünkben is. Ország!! Nem gyarmat! Tessék így is kezelni bennünket! „

Aztán lám-lám! Az járt jól, aki nem nyomott azonnal egy entert. Mert aki igen, az biz’ bolondot csinált magából is, na meg a nagyérdeműből is.

Amilyen szokatlan volt a szerdai sajtótájékoztató, éppoly szokatlannak minősíthető a 24 órán belül érkező kormányzati reakció is.
A magyar kormányzat jelezte, hogy visszahívja delegáltjait, illetve befejezi a magyar részvételt, mivel “megállapította, hogy bár a Nemzetközi Beruházási Bank Kelet-Közép Európában fontos fejlesztési szerepet játszott, a kivetett amerikai szankciók következtében a bank működése értelmét vesztette. Ezért a kormány visszahívja a Nemzetközi Beruházási Bankban tisztséget betöltő, a magyar állam által delegált személyeket, valamint kilép a nemzetközi pénzügyi szervezetből”.
Akár azt is írhatták volna, hogy a Kremlnek a továbbiakban hasztalanná vált, a ma már csak Kémbankként emlegetett műintézmény.
Pálfordulás? Megjött a józan eszük? Vagy kiskakas csupán abban reménykedik, hogy hozhat ez még néhány félkrajcárt a NER konyhájára?

Itt tartunk most. Az önmagát Döbröginek gondoló, de lássuk be: egyre inkább tollát vesztett Kiskakas sem tűzben, sem vízben, de még csak a saját kis szemétdombján sem találja az a félkrajcárt.
Pedig már nagyon kéne! És nem csak neki!

Nyitókép: David Pressmann (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Kapcsolódó cikkek