Az ország egyik utolsó pontonhídja ismét használható Csépánál

Megosztás

Különleges élményben részesülhet az, aki Csépánál akar átkelni a Tiszán. Az Európában is egyedülálló „fahidat” március elején szerelték újra össze. A pontonhidat február 15-én szokták újra üzembe helyezni, de ezt idén a Tisza magas vízállása késleltetette.

Csépa község lakói Jász-Nagykun-Szolnok megye déli csücskében, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád község határán élik mindennapjaikat. Az utazók a Csongrád-Csépa Tiszai átkelőhelynél december 15. és február 15. között kénytelenek, ha az időjárás engedi, komppal átjutni a túlsó partra, vagy Nagytőke, Tiszaalpár felé kerülni.

A műemléki védelem alatt álló közúti hidat minden év december 15-én elbontják, hogy a tavasz közeledtével éledjen csak újjá.

A régi korokat idéző csongrádi fahídhoz hasonló szerkezetek az állandó hidak építése előtt általánosan elterjedtek voltak, de mára csak mutatóban maradt meg kettő. A másik ilyen ideiglenes építmény Tiszadob és Tiszalúc között szolgálja az átkelni vágyókat.

A híd története 1895-ig megy vissza, amikor a Mámai-réti és nagyréti gazdák a termény városba szállítása közben megunták a kompra várást. Megvásárolták a kétsávos esztergomi híd egy részét és a millenium évében (1896) már használatba is vehették a szénásszekerek. A viharos 20. század persze nem hagyta annyiban a dolgot. 1919-ben a románok, majd 1944-ben a németek rombolták le. Az újjáépítések során már acélvázú, de máig fapallós, egysávos pontonhíd ma is használt változata 1949-ben készült el, de 2004-ben és 2007-ben is cserélték egyes elemeit.

Fotó: Csongrád Értéktár/Révész Gábor

A kétszáz méter hosszú, hét és fél tonna teherbírású ideiglenes híd szélessége három méternél alig nagyobb, de az üres teherautókat még ráengedik.

A Tisza fölött átvonuló autósok, motorosok és kerékpárosok a megengedett óránként öt kilométeres sebesség mellett zavartalanul gyönyörködhetnek a Tiszában, miközben alattuk izeg-mozog, zörög a tizenhat darab ponton. Ezt az unikális élményt semmiképp nem érdemes kihagyni.

Szerző: Safranka János

Kiemelt fotó: vezess.hu

Kapcsolódó cikkek