Nagy büszkeségre adhat okot Szolnok megyében, hogy a Nobel-díjas Karikó Katalin minden interjújában kiemeli a gyökereit és kisújszállási gyermekéveit. A szerény, elképesztően keményen dolgozó Karikó ma, azaz január 17-én töltötte be 69. életévét.
Karikó Szolnokon született, de gyermekkorát Kisújszálláson töltötte. Egy nádtetős vályogházban éltek szegény körülmények között, ráadásul az egész család egy szobában lakott, ő, a nővére és a szüleik. A lány kivételes képességei és szorgalma által tizenhét évesen már a szegedi egyetem előkészítőjére járhatott, majd a következő évben fel is vették.
Az Áttörések című önéletrajzi könyvében így ír magáról: „Ha van szuperképességem, az mindig is ez volt: az akarat, az igyekezet és a kitartás: keményen és módszeresen dolgoztam, és nem hagytam abba. Gyakran hajnali kettőig fent voltam. […] Csak három-négy órát aludtam, majd felkeltem, hogy egy kicsit még tanuljak az órák előtt. Ha elfáradtam, kinyitottam az ablakot.”
Milanovich Domi, a wmn.hu-n megjelent születésnapi portréjában Karikóról úgy fogalmaz, a története olyan, mint egy modern népmese: „egyike lehetne azoknak a nagy közös történeteinknek, amelyek ebben az országban nem megosztanak, hanem inkább közelebb hoznak minket egymáshoz.”
A Szol24 is írt róla december elején, hogy nem akármilyen meglepetéssel és elismeréssel készültek az egyik pillanatról a másikra a biológiai tudományos élet egyik legismertebb alakjává váló Karikó számára egykori alma materében, a Móricz Zsigmond Református Kollégium Kisújszálláson: néhány hónapja egy tanterem viseli a nevét, sőt, még egy kisbolgygót is elneveztek róla.
Karikó Katalin tavaly kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat azokért a biokémiai felfedezésekért, amelyek egy hatékony vakcina kifejlesztését tették lehetővé a COVID ellen. Nagyon pozitív a tudományos fejlődést illetően, szerinte akár a HIV ellen is képesek lesznek majd oltást fejleszteni.
Képek: MTI/Balogh Zoltán, Koszticsák Szilárd
