Míg hetvenes-nyolcvanas években az ország egy kis részét leszámítva 20 év alatt egyetlen tartós hőhullámot sem találtunk, napjainkra ez jelentősen megváltozott. A városi hősziget éjszakai melegítő hatása miatt Szeged és Budapest belvárosában idén augusztus 20-ig már 11 tartós hőhullámos napot (amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 napig 27 °C feletti) mértünk, amihez igazítják a legmagasabb, harmadfokú hőségriasztást is, és ami szoros kapcsolatban van az ilyenkor megnövekedő többlethalálozással.
A Másfélfok legfrissebb tanulmányában azt vizsgálja, hogy a tartós hőhullámok (vagyis amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 napig 27 °C feletti) hogyan alakulnak hazánkban. Ezt a kritériumot használjuk az országos tisztifőorvos által elrendelt legsúlyosabb, harmadfokú hőségriasztásnál is, mely azért fontos, mert a nappali hőséget nem enyhítő éjszakai meleg is befolyásolja ezen indikátort, és szoros kapcsolatban áll a többlethalálozással. Egy hazai tanulmány kimutatta, hogy például az extrém meleg 2015-ös nyáron a hőhullámok 17%-os többlethalálozást eredményeztek.
Idén augusztus 20-ig a fenti definíció szerinti tartós hőhullámból már volt néhány, de egyértelműen a legtöbbet Szeged és Budapest belvárosában mértük, 11 napot – a városi hősziget főleg éjszaka jelentkező melegítő hatása miatt.
Ha visszatekintünk az elmúlt 52 év megfigyeléseire, akkor a hetvenes-nyolcvanas években az ország egy kis részét leszámítva 20 év alatt egyetlen tartós hőhullámos napot sem találunk, azonban az 1990-es évektől ez megváltozott, és különösen az elmúlt 15 évben országos átlagban már évi három ilyen napra számíthatunk, míg a Tiszától kissé keletre, Szeged-Hódmezővásárhely-Szentes körül ennek a duplájára is.
Az északi hegyvidéki tájak lefelé viszik az országos átlagot, de ez nem segít az Alföldön: a legmelegebb nyáron, 2022-ben a 4 napos országos átlag mellett délkeleten 12 napot észleltünk, míg az említett 2012-ben és 2015-ben az országos átlagban detektált 7-8 naphoz képest a Délkelet-Alföldön 18 napot mértünk
Ha a jövőbeli modelleredményeket tekintjük, akkor láthatjuk, hogy a következő egy-két évtizedben még kissé növekedni fog a tartós hőhullámos napok száma, de az azonnali kibocsátás-csökkentéssel pár évtized múlva a jelenlegi érték körülire (2-3 nap/év) tudnánk azokat csökkenteni. Ha csak két évtized múlva kezdjük érdemben csökkenteni az emberi tevékenység globális üvegházgáz-kibocsátását, akkor 2060 után átlagosan 5-10 napra számíthatunk évente (ez a mainál háromszor több).
A pesszimista forgatókönyv szerint (azaz ha továbbra sem teszünk semmit), akkor fenyegetően sok, az elmúlt 20 év átlagánál közel tízszer több ilyen extrém meleg napra kell majd felkészülnünk. Ez az átlag azt jelenti, hogy egyes években akár 30 tartós hőhullámos napra is számíthatunk országos átlagban. Az ennek jobban kitett Budapesten és az Alföldön pedig egy-egy évben akár a nyár felére is kiterjedhetnek a harmadfokú hőhullámok és lényegében elbúcsúzhatunk az olyan nyaraktól, amikor nem lesz tartós hőhullám az ország legnagyobb részén.
Tényleg ezek lehetnek hátralévő életünk “hűvösebb” nyarai, ha nem cselekszünk: A pesszimista forgatókönyv szerint tehát valóban igaz lesz a sokszor elhangzó figyelmeztetés, miszerint a legextrémebb (2012-es és 2015-ös) nyarak néhány évtized múlva hűvösnek számítanak majd. Mivel nem lineáris a kapcsolat a hőhullámos napok és a halálozások között, ez várhatóan hatalmas többlethalálozással jár majd, mely főleg az Alföldet és a nagyobb városokat érinti.
A tartós hőhullámok esetében elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentésével és a fosszilis energiafelhasználás gyors és jelentős letörésével leszünk képesek elkerülni a társadalomra nehezedő egészségügyi terheket, valamint a jelenlegit sokszorosan meghaladó többlethalálozást.
