Az elmúlt 52 év megfigyelései alapján a 20 mm feletti nagycsapadékok száma május és szeptember között enyhén (átlagosan egy nappal) növekvő trendet mutat. Ha az ennél szélsőségesebb (30 mm és afeletti) értékeket vizsgáljuk, akkor a területi kiterjedésben és az intenzitásban is növekedés figyelhető meg: az elmúlt 25 évben az ország legalább 40%-át érintő ilyen extrém eseményre korábban nem volt példa, illetve a területi átlagban hullott 45mm feletti extrém csapadékok is megduplázódtak a megelőző 25 évhez képest.
Idén nyáron eddig egy napon már hivatalosan is megdőlt a napi csapadékrekord, mely sajnos emberéleteteket is követelt.
Az elmúlt 52 év megfigyelései alapján a 20 mm feletti nagycsapadékok száma május és szeptember között enyhén (átlagosan egy nappal) növekvő trendet mutat. Ha az ennél szélsőségesebb (30 mm és afeletti) értékeket vizsgáljuk, akkor a területi kiterjedésben és az intenzitásban is növekedés figyelhető meg: az elmúlt 25 évben az ország legalább 40%-át érintő ilyen extrém eseményre korábban nem volt példa, illetve a területi átlagban hullott 45mm feletti extrém csapadékok is megduplázódtak a megelőző 25 évhez képest.
Emellett meg kell jegyeznünk, hogy az évtizedes változékonyság továbbra is jellemző az extrém nagycsapadékokra.
Ha azonban a jövőt vizsgáljuk a különböző kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek (optimista – betartjuk a párizsi klímacélokat; pesszimista – a mostani kibocsátások folytatódnak) szerint, akkor a század közepétől élesen elválnak a jövőképek. Ha sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést a század végéig, akkor számottevő változás nem (legfeljebb 10%-os növekedés) várható a mostani helyzethez képest.
A pesszimista forgatókönyv szerint azonban ez elszállhat a század közepétől: országosan 40-50%-kal több ilyen eseményre kell felkészülnünk, és inkább a csapadék kissé intenzívebbé válása várható, semmint a területi kiterjedés növekedése.
Az optimista forgatókönyvvel ellentétben a pesszimista jövőkép szerint a század közepétől nagy területen jelentősen több napon fog 40 mm feletti extrém csapadék hullani: legerőteljesebben elsősorban a nyugaton-délnyugaton és a főváros tágabb térségében, ahol akár 6-8 nappal több ilyen eseményre is számíthatunk. Ez 25 év alatt talán nem is tűnik olyan nagy gyakoriságnövekedésnek, azonban ha hozzávesszük, hogy ez Budapesten 25 év alatt jelenleg 11 nap, akkor már igenis ijesztő a várható többlet, ha nem fogjuk vissza a kibocsátásokat.
Budapest különösen érzékeny ezekre a változásokra, hiszen 2015-ben és 2017-ben is rekordokat döntő nagy csapadék érkezett a fővárosra, és azokat a korábbi csapadékmennyiségekre tervezett csatornarendszer nem igazán tudta befogadni.
Az extrém nagy csapadékok villámárvizet, földcsuszamlást, anyagi károkat, de sajnos akár haláleseteket is okozhatnak, különösen a rossz vízelvezetésű, sűrűn beépített vagy hegyvidéki települések esetében. A városokban hulló nagy esők a csatornarendszerbe bekerülve az ivóvízbázist is veszélyeztetik.
A városok tervezésénél fontos szempont a zöld és kék infrastruktúra fejlesztése, a csatornarendszer felülvizsgálata, azonban mindenhol máshol a legtöbb ilyen eseményre szinte lehetetlenség teljes egészében felkészülni.
Az ember szerepe a csapadékesemények eddigi trendjei kapcsán még megkérdőjelezhető, például az idei májusi olasz esőzések, korábbi antwerpeni városi áradások esetén nem, de a két évvel ezelőtti német-belga esőzéseknél egyértelműen kimutatták az emberi tevékenység szerepét.
Ugyanakkor a jövőre vonatkozó szimulációs eredmények világszerte jelzik, hogy mit tudnánk elkerülni, ha az optimista forgatókönyvet követjük. Minden szempontból jó lenne tehát minél hamarabb visszafogni a kibocsátásokat, hogy ne növeljük az ilyen extrém események további számát és intenzitását!
Forrás: Másfélfok
