Miközben országszerte aszálytérképeket bújnak a szakemberek, Szolnokon nem várnak a csodára: egy tavaly nyáron egyetlen ember és egy 300 literes víztartály köré szerveződött kezdeményezésből mára 30-40 fős önkéntes közösség lett. A Szolnoki Faitatók heti öt alkalommal, saját autóval és utánfutóval járják a várost, hogy vödörszám hordják a vizet a kiszáradó fáknak. Ha nem ők, akkor senki. Molnár Róberttel, a mozgalom elindítójával, sokak számára ismert rádióssal és konferálóval arról beszélgettünk, hogyan lett egy magányos locsolásból városi mozgalom, milyen a kapcsolatuk az önkormányzattal, és miért érzi kötelességének, hogy tegyen valamit a klímaváltozás ellen.
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntöttétek, hogy nem elég csak beszélni a szárazságról, és honnan jött az összefogás?
Tavaly nyár elején láttam, hogy száradnak el a kis fák a környéken, ahol lakom. Így vettem egy 300 literes víztartályt, ami befért a furgonomba, egy elektromos kis szivattyút, amivel a Millér vizéből fel tudtam tölteni a tartályt, bedobtam a kocsiba egy vödröt és elkezdtem őket locsolni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez mindössze 6-8 fára elég… Így vettem még egy tartályt és minden alkalommal béreltem utánfutót, így már 600 litert tudtam vinni a fákra. Ekkor csináltam meg a Szolnoki Faitatók facebook-csoportot, ami pillanatok alatt sikeres lett, kitettem a következő locsolások időpontját és jöttek a segítők, hol csak ketten, de volt, hogy húszan.
Idén már saját utánfutóval dolgozunk. A kocsiban 300, az utánfutón 600 litert viszünk, így a kezdeti mennyiség háromszorosával öntözünk. Ráadásul már két faitató csapat van, Lázár István minden szerdán a Széchenyi városrészben locsol, hozzá is lehet csatlakozni.
Amikor posztoltál az első locsolásról, számítottál rá, hogy ekkora csapat nő majd ki belőle?
Inkább csak reménykedtem! Van egy 30-40 fős csapat, akik változó rendszerességgel jönnek, 8-10-15 segítő mindig eljön. Nem várható el, hogy valaki mindig ott legyen, hiszen hetente legalább öt este öntözünk. Öt helyszínre járunk rendszeresen: István a Széchelyin a piros iskola környékét öntözi, mi pedig a Hunyadi utat, a Penny és a Máv strand környékét, a vasútállomást, a Csónakázó tó és a ligeti strand területét. Sajnos több helyre nem jutunk el, mert heti 50 liter víz kell egy fának, ha több helyre járnánk, akkor ezt nem tudnánk nekik megadni, úgy pedig nem lenne értelme.
Hogyan néz ki egy tipikus „faitatós” nap az elejétől a végéig?
Locsolni reggel, vagy délután kell, mert a nagy melegben meg tudnak fázni a fák a hideg víztől. Délután fél 5-kor iszunk egy kávét Renivel, aki a plakátokat, szóróanyagokat is tervezi és a legnagyobb segítségem és elautózunk a Hunyadi úti kék kúthoz. Onnan töltjük csövön keresztül a tartályokat, egy bő egy óra. Utána megyünk a helyszínre, ott pedig a csapat vödrökbe csapolja a vizet és elsétál vele a fákig. A végén puszi, pacsi és holnap tali!
Milyen visszajelzést kaptok a városüzemeltetéstől vagy az önkormányzattól, tartjátok-e a kapcsolatot a városvezetéssel?
Tartjuk és kiváló feletti a kapcsolat. Mikor kitaláltam a szervezett locsolást, egyből felvettem a kapcsolatot a városüzemeltetéssel. Megbeszéltük, hogy hol, mikor, mennyit locsolnánk. Nagyon örültek a segítségnek és még benzinpénzt is adtak volna, de mivel nincs mögöttünk egyesület, így nem volt megoldható. A sajtós Molnár Lajos egy végtelenül odaforduló, segítőkész srác, innen is köszönöm neki, hogy a Széchenyi városrészben biztosította a vízvételezést és tudunk tartályt tölteni. Ha lenne pénzük rá, biztosan többet öntöznének, nem rajtuk múlik. A városvezetéssel is együtt dolgozunk, követik, segítik a munkánkat. Polgármester úr pont tegnap hívott fel, hogy kezembe nyomna egy 50 ezer forintos benzinkártyát, hogy legalább tankolnunk ne saját zsebből kelljen. Szóval Misi is tök jól áll hozzá, köszönjük!
Elsősorban rádiókból ismernek, konferálóként, zenészként, mostanában pedig természetvédőként: te hogyan aposztrofálod saját magad?
Szeretek élni és minden érdekel. Az élet egy csoda. Ezek mellett sportolok, motorozom, imádok sátrazni a Tiszán a fiammal, kertészkedni, színpadon lenni, utazni, szeretem a munkám, ha pár napig nem mondhatok híreket, akkor már hiányzik.
Hedonista vagyok, de szerencsére sok olyan dolog okoz örömet, amivel előre mozdítom a világot. A locsolás is ilyen. Rengeteg dolgot kaptam az élettől. Jó családot, fantasztikus gyereket, egészséget, csodás hivatást, klassz csajokat, megvan mindenem, szeretem az életemet. Így kötelességemnek érzem, hogy visszaadjak ebből a világnak, ne csak elvenni akarjak.
Mit gondolsz róla, és hogyan küzdesz a klímaszorongás ellen? Sokan csak legyintenek rá, mások valódi problémának látják.
Számomra valódi probléma, mindig van egy érezhető gyomorgörcs bennem a világ miatt. Pusztul minden ami él, állatok, növények, élőhelyek. Baromi rossz irányba megyünk. A kevés olyan ország közé tartoztunk, melynek nem volt környezetvédelmi minisztériuma. Most hálistennek lett. De amíg Kína két év alatt iszonyat pusztítással, szennyezéssel annyi betont termélt, mint az USA az egész XX. században, addig miben bízunk?
Amíg kizsákmányoljuk a Földet, tojunk a klímaváltozásra, kémiai szúnyogirtással sterilizáljuk a saját élőhelyünket, addig mi a terv? A fogmosás közben elzárt csap nem lesz elég, ne vicceljünk. Leszünk mi még migránsok Norvégia határán. Kopogunk mi még sírva Finnország kapuján, hogy engedjetek be, mert nálunk már se víz, se gabona, csak a 45 fok. És az Afrikában élők, akiknek élhetetlenné tettük az országukat a felmelegedéssel, azok meg fognak ide érkezni. Mert élni akarnak, de ott már nem lehet. Iszonyat nagy bajok lesznek, de amíg nem fáj eléggé, addig nem lesz változás. Amit én csinálok, az is csak egy sebtapasz. Abból sem túl nagy.
Mi a kedvenc pillanatod, sztorid egy közös locsolásról?
A minap levelet kaptunk a Cukorgyári lakóközösségtől. Hihetetlen, amit csinálnak… 30 fát öntöznek, több száz bokrot és cserjét locsolnak, minden tiszteletünk az övék! Erre még ők írtak egy levelet, hogy köszönik a munkánkat és mellékeltek egy 10 ezer forintos benzin utalványt… Szóhoz sem jutok, komolyan.
Nem csak locsoltok, plakáltoltok is.
Így van. Több száz plakátot nyomtattattunk, amelyen arra kérjük a lakókat, hogy locsolják a környék fáit. Ezeket a panel házak bejárati ajtajaira tesszük ki. Már végig plakátoztuk a Móra Ferenc utat, az Ispán körutat, a Várkonyi tér egy részét és a Széchenyi városrész jelentős területét. Kell a figyelemfelhívás, mert sokan nem is veszik észre, mekkora a baj. Aki pedig letépi, nekik külön bugyruk lesz a pokolban, ahol hatalmas kannákból kell majd locsolniunk a fákat napi 25 órában.
Hogyan tovább? Mi a terv a jövőre?
Szeretnénk megnyerni a város környezetvédelmi pályázatát, mert azzal fél millió forint jár. Így közelebb lépnénk ahhoz, hogy jövőre már egy platós autóval járhassuk a várost, még több vízzel. Hamarosan elkezdjük a harmadik faitató csapat felállítását, rengeteg a kiszáradó kis fa a városban. De a legjobb lenne, ha mindezt nem kéne csinálni, csak egy hideg sörrel a kézben boldogan nézni, ahogy a város, vagy a környék lakói öntözik a fákat és nem lenne dolgunk.
De ettől még messze vagyunk, így sör helyett marad a vödör a kézben.
A faitatók munkáját és a felmelegedéssel kapcsolatos aggályokat, ahogy arról folyamatosan beszámolunk a Szol24-en, nem elvont statisztikai adatok indokolják. Szolnoknál a Tisza vízállása például július elején megközelítette, majd meg is haladta a korábbi mélypontokat, és a szakértők szerint hamarosan újabb negatív rekord születhet. Az idei év első öt hónapjában a folyó vízhozama közel felével maradt el a harmincéves átlagtól, a KÖTIVIZIG pedig több holtágba és vizes élőhelyre kényszerül szivattyús úton vizet juttatni, hogy azok egyáltalán túléljék a nyarat.
A tét nem kizárólag a fák sorsa – egy friss ELTE-kutatás szerint a hőség nem ott szedi a legtöbb áldozatot, ahol a legnagyobb a kánikula, hanem ahol a lakhatási körülmények és a felkészültség gyengébb, ráadásul Jász-Nagykun-Szolnok megye éppen azok között a térségek között szerepel, ahol a hőhullámok idején a legnagyobbak közé tartozik a többlethalálozás. A kutatók szerint hosszú távon éppen a zöldfelületek bővítése és a városok árnyékoltságának növelése lehet az egyik eszköz, amivel csökkenthető a hőség embert próbáló hatása.
Vigyázzunk egymásra, és óvjuk környezetünket!
Képek: Szolnoki Faitatók
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
