Az ’50-es években Békés megyétől Szolnok térségéhez csatolt Öcsöd neve sokaknak még ma is elsősorban József Attiláról ismerős, ráadásul meglehetősen nehéz örökség tapad a településhez. A József Attila Emlékházban járva éppen ezért nem csupán egy költő gyermekkorát ismerhetjük meg, hanem azt a falut is, amelybe egy alig néhány éves, pesti környezetből érkező kisfiú 1910 tavaszán nővérével, Etussal megérkezett, és több mint két évet töltött itt nevelőszülőknél. Mátéfi Ágnes helytörténész vezetett körbe bennünket, és közben olyan részleteket mesélt el a költő életéről, Öcsödről és a Gombai családról, amelyek egészen más fénybe helyezik a tankönyvekből ismert történetet.
Öcsöd nem egyszerűen egy állomás volt a költő életében: itt járt óvodába, tanulta meg az írás és olvasás alapjait, és találkozott először a megszokott budapesti környezettől merőben különböző vidéki világgal.
József Attila bár a magyar költészet egyik legnagyobb alakjává vált, de Öcsödre érkezésekor még csak azzal volt elfoglalva, amivel minden vele egykorú gyerek: hogyan lehet beilleszkedni egy új közegbe, mit lehet enni, kitől lehet szeretetet kapni, és hogyan kell eligazodni egy olyan világban, amely addig teljesen ismeretlen volt számára.
Mátéfi Ágnes szerint éppen ez az egyik legfontosabb feladatuk, az, hogy a gyerekek ne egy „bajuszos bácsit” lássanak József Attilában, hanem egy hús-vér embert, a nehéz sorsú kisgyereket. Ahogy az emlékház udvarán beszélgetünk, szót ejtünk a családjáról, többek között az apukáról, József Áronról, aki elhagyta a családot, ám az édesanya nem adta azonnal állami gondozásba a gyermekeit. Még jó másfél év telt el, mire József Attila és nővére, Etus a budapesti központi állami gyermekvédelmi menhelyről elindultak, és egy rövid, háromnapos gyulai kitérő után 1910. március 22-én megérkeztek Öcsödre.
Két év és három hónap következett, ami egy élethez képest kevés, egy kisgyermeknél viszont egészen más lépték.
Öcsödön abban az évben mintegy hetven állami gondozott gyermeket helyeztek el, József Attila későbbi iskolai osztályában is öt másik olyan gyerek tanult, aki szintén az úgynevezett lelencházból került a településre. A Gombai család háza sem az a jómódú gazdaház volt, amelyet a későbbi történetek alapján sokan elképzelnek.
A falu legszélső sorának utolsó házsorában éltek, egy szoba-konyhás, nádfedeles épületben, amelynek az utcára mindössze egyetlen ablaka nézett:
A Gombai család egy középkorú házaspár volt, amikor a testvérpárt magukhoz vették. Gombai néni férje még élt, két felnőtt gyermekük pedig addigra már elhagyta a családi otthont.
A Gombai család történetét ugyanakkor évtizedekkel később egy olyan irodalmi ábrázolás írta át, amelynek következményeit Öcsöd máig érzi. József Attila nővére, József Jolán a harmincas évek végén életrajzi könyvet írt öccse életéről. A háború után, miután belépett a kommunista pártba, felkérést kapott a korábbi mű átdolgozására. Így született meg A város peremén című regényes, sokat vitatott és ellentmondásokkal teli életrajz.
Az új változatban a József Attila-gyerekkor története erősen átértelmeződött: a könyv a korszak ideológiai elvárásainak megfelelően azt a képet erősítette, hogy a szegény pesti munkásgyereket vidéki nevelőszülei kihasználták, verték, éheztették, és még az iskolába járástól is eltiltották. Ez a kép hosszú időre összekapcsolta Öcsöd nevét ezzel a történettel.
A következmények ma is érzékelhetők, ahogy megtudtuk, a Gombai család leszármazottai kifejezetten bizalmatlanok a sajtóval és a kutatókkal szemben. József Attila öcsödi éveit azonban nem lehet csak egy nézőpontból megérteni, legalább ilyen fontos az is, hogy milyen környezetbe érkezett meg a gyerek. Pestről került egy olyan faluba, ahol a mindennapi élet szabályai teljesen mások voltak: itt a gazdaság részei voltak a haszonállatok, a ház körüli munkák.
Minden jel arra mutat, hogy Etus könnyebben alkalmazkodott az új helyhez. Az otthonról hozott minták sokat számítottak, a mosás, a főzés és a takarítás száz évvel ezelőtt Budapesten és Öcsödön is nagyjából ugyanazokat a gyakorlati ismereteket jelentette. Attilának viszont nem volt apaképe, így a korábbi életétől teljesen idegen környezetben, a paraszti világban kellett volna eligazodnia konkrét férfiminta nélkül.
A József Attila Emlékházban ma is látható az egykori osztályozó napló másolata, amelynek eredetijét a Szolnoki Levéltár őrzi. A dokumentumból rekonstruálható az osztály névsora és az is, milyen jegyeket kapott a későbbi költő. Az akkori osztályozási rendszer ugyan ötfokú volt, de a jegyek jelentése a maihoz képest fordított volt, így az egyes számított a legjobb érdemjegynek.
A kiállítás közben nem áll meg József Attila történeténél. A látogató a helyi tájjal és a település egykori életével is találkozik: szó esik a halászokról, a folyószabályozásról és a kubikusok munkájáról. Az emlékház őrzi az egykori öcsödi hídépítés teljes iratanyagát is.
A múzeumpedagógiai munka egyik alapelve, hogy a gyerekek ne egyszer, hanem több alkalommal találkozzanak az emlékházzal. Az öcsödi gyerekek már óvodásként megismerik az intézményt, később pedig újra visszatérnek – meséli Mátéfi Ágnes. Ennek köszönhető, hogy mire nyolcadik osztályban József Attila életének összetettebb, nehezebb részei kerülnek elő, már van előzetes tudásuk és személyes élményük, amihez kapcsolni tudják őket.
Mindez azért is fontos, mert a fiatalok olvasási kedve Mátéfi tapasztalata szerint egyre gyengébb. A Covid-időszak alatti online oktatás hiányosságai tovább növelték a meglévő lemaradásokat. Miközben az idősebb generációban még ma is sokan vannak, akik hosszú évtizedek után is pontosan idézik József Attila verseit, a fiatalabb korosztálynál ez már sokkal kevésbé magától értetődő.
Az emlékház szemlélete ebből a szempontból kifejezetten egyszerű: József Attilát nem érdemes hibátlan, megközelíthetetlen figuraként bemutatni. Éppen azok a tulajdonságai és életrajzi nehézségei tehetik közelebbivé, amelyek miatt sokkal összetettebb emberi kép rajzolódik ki róla.
Jordán Ágnes szerint az állami gondozotti múlt egyik következménye az volt, hogy József Attila egész életében erősen vágyott a szeretetre és a biztonságra. Ahogy fogalmazott, „mohón kapott a szeretet morzsái és az ennivaló után”. A hiányérzet a kapcsolataiban is megjelent, könnyen alakított ki érzelmi kötődéseket, és sokszor gyorsan eljutott a házasság gondolatáig. Az anyagi biztonság azonban hiányzott az életéből, hiszen nem rendelkezett állandó, kiszámítható jövedelemmel. Szántó Judittal együtt élve például a mindennapi megélhetés terheit a nő vállalta a munkahelyétől kapott fizetéséből.
Megtudtuk azt is, hogy különböző tematikus kerékpártúrákon a látogatók gyakran nemcsak az emlékházban hallanak József Attiláról, de felkeresik életének helyi állomásait is. Eljutnak a Gombai-féle házhoz, ahol a kis Attila disznókat őrzött; az egykori óvoda és iskola helyszínére, valamint a templomhoz. A helyszínekhez kapcsolódó történetek másfajta élményt adnak, mint az önmagukban álló évszámok és adatok: a látogatók a költő gyerekkorának konkrét eseményeihez kötődő helyszíneken járhatnak.
Az emlékházban végül nem egyetlen történetet kap a látogató. József Attila öcsödi évei mellett megjelenik a korabeli iskola, a paraszti élet, a település története, a helyi emberek sorsa, és azok a későbbi események is, amelyek hosszú időre meghatározták az Öcsödről kialakult képet.
A látogatók hazánk költőlegendájának élete mellett arról a faluról is képet kapnak, ahol életének egyik meghatározó időszakát töltötte.
Képek: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
