Boldog Sándor István életútjára emlékeztek

Megosztás

Kivégzésének évfordulója alkalmából Szolnok híres szülöttére, a 2013-ban boldoggá avatott Sándor István szalézi szerzetes testvérre emlékezik a Váci Egyházmegye. A huszadik századi egyházüldözés egyik legmeghatározóbb magyarországi mártírja a kommunista diktatúra brutális nyomása ellenére is mindvégig hű maradt vallási meggyőződéséhez és a szegény sorsú fiatalok szellemi-erkölcsi támogatásához.

Sándor István 1914-ben jött világra Szolnokon egy egyszerű, vallásos vasutascsaládban. A helyi műszaki szakközépiskolában szerzett fémipari végzettséget, majd vasesztergályosként dolgozott. A tiszaparti város vallási közösségei, különösen a ferencesek jelenléte nagyban hozzájárultak hivatástudata kialakulásához, így 1936-ban csatlakozott Don Bosco szalézi rendjéhez. Bár a második világháború alatti frontszolgálata megszakította képzését, a harcok után, 1946-ban letette az örökfogadalmat.

Szerzetesként a rákospalotai Clarisseum intézetében teljesedett ki a tevékenysége, ahol nyomdászmesterként dolgozott, emellett a legszegényebb munkásfiatalok oktatásával és nevelésével foglalkozott. Amikor a politikai hatalom 1950-ben betiltotta a szerzetesrendeket, illegálisan, titkos hittanórák és kirándulások szervezésével folytatta az ifjúság keresztény nevelését, miközben álnéven egy gyárban vállalt munkát.

A bátor fellépés hamar felkeltette az állambiztonsági szervek figyelmét, 1952 júliusában koholt vádak alapján letartóztatták, de a börtönben elszenvedett brutális kínzások ellenére sem tett beismerő vallomást. A Budapesti Hadbíróság halálra ítélte, és 39 éves korában, 1953. június 8-án bitófán kivégezték. Rabtársai visszaemlékezései szerint az utolsó pillanatig rendkívüli belső békét és tartást tanúsított.

Mártíromsága elismeréseként Ferenc pápa döntése alapján 2013-ban ünnepélyesen boldoggá avatták. Szolnok városa azóta is kiemelten gondozza szentéletű szülöttének hagyatékát: egykori iskoláján emléktábla áll, a városban körút viseli a nevét, a Szentháromság téren pedig 2014-ben avatták fel egész alakos bronzszobrát.

Pogány Gábor Benő alkotása a földbe kapaszkodó gyökerekkel jelképezi a szerzetes szolnoki származását, amelyből hitbéli elszántsága táplálkozott – emlékezett meg a Váci Egyházmegye.

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!

Kapcsolódó cikkek