Vasárnap hajnalban lesz, hogy négy évtizeddel ezelőtt örökre megváltozott a Szovjetunió és az egész emberiség történelme, felrobbant a Csernobili Atomerőmű négyes blokkja, óriási sugárfertőzést szabadítva az európai kontinensre és az egész világra.
1986. április 26-án, szombaton kora hajnalban a Csernobil és Pripjaty városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben két robbanás történt. A baleset egy biztonsági teszt során történt, amelynek célja annak mérése volt, hogy a gőzturbina egy RBMK-típusú atomreaktor vészhelyzeti tápvízszivattyúit képes-e táplálni külső áramkimaradás és jelentősebb hűtőfolyadék-szivárgás esetén. A tesztre való felkészülés során tervezett reaktorteljesítmény-csökkentés során a kezelők véletlenül közel nullára csökkentették a teljesítményt, részben xenonmérgezés miatt.
A teljesítménycsökkenésből való kilábalás és a reaktor stabilizálása közben a kezelők számos szabályozórudat eltávolítottak, amelyek túllépték az üzemeltetési eljárások által meghatározott határértékeket. A teszt befejezése után az üzemeltetők leállították a reaktort. Egy tervezési hiba miatt ez a művelet a reaktoron belüli reaktivitás helyi növekedését eredményezte. Ez az üzemanyag-csatornák megszakadásához vezetett, ami a nyomás gyors csökkenését okozta, aminek következtében a hűtőfolyadék gőzzé vált. Ez csökkentette a neutronabszorpciót, ami a reaktoraktivitás növekedéséhez vezetett, ami tovább növelte a hűtőközeg hőmérsékletét (pozitív visszacsatolási hurok). Ez a folyamat gőzrobbanásokat és a reaktormag megolvadását eredményezte.
Az olvadás és a robbanások felszakították a reaktormagot, és tönkretették a reaktorépületet. Ezt azonnal követte egy szabadtéri reaktormag tűzvész, amely 1986. május 4-ig tartott, melynek során radioaktív szennyeződések szabadultak fel, amelyek a Szovjetunió és Európa más részein rakódtak le. Körülbelül 70%-a 16 kilométerre, Fehéroroszországban landolt. A tűz körülbelül ugyanannyi radioaktív anyagot bocsátott ki, mint a kezdeti robbanás. A kezdeti balesetre válaszul 36 órával a balesetet követően egy 10 kilométeres sugarú tilalmi zónát hoztak létre, ahonnan körülbelül 49 000 embert evakuáltak, elsősorban Pripjatyból. A tilalmi zónát később 30 kilométerre növelték, és további 68 000 embert evakuáltak.
Ijesztő adat, hogy a robbanás előtti pillanatokban a reaktor teljesítménye körülbelül 30 000 MW teljesítményre ugrott, ami a normál tervezett teljesítmény 10-szerese, ami a vezérlőpult teljesítménymérőjén mutatott utolsó érték. Egyes becslések szerint a teljesítménycsúcs ennek tízszeresére nőtt. A szovjet vezetés az esetet kezdetben megpróbálta eltitkolni, ám Svédországban észlelték a megemelkedett sugárzási szintet, így diplomáciai nyomásra sikerült elérni, hogy április 28-án este a szovjet hírügynökség (TASSZ) közleményt adjon ki. Az áldozatok számáról a mai napig nincsenek biztos információk.
A Szabad Európa (még az orosz-ukrán háború kitörése előtt) készített egy videós összefoglalót a történelmi tragédiáról, ami immáron negyven éves lett – hosszú távú következményeit azonban azóta is nyögi a világ. Néhány éve cikkeztünk az 1986-os május elsejei, szolnoki felvonulásról, ahol a majálison részt vevők döntő többsége nem is tudhatott arról, hogy a Szovjetunió felől áradó, mérgező sugárszennyezés borítja be hazánk, így Szolnok levegőjét is.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
