Pontosan a mai napon, szeptember 1-jén ünnepeljük a magyar reformkor egyik legnagyobb gazdasági és infrastrukturális mérföldkövét. 1847-ben ezen a napon indult meg a rendszeres közlekedés a Pest és Szolnok közötti, 99 kilométeres vaspályán. Bár a köztudatban gyakran az egy évvel korábbi, váci vonal élvez elsőbbséget, a Tisza-parti szakasz átadása alapozta meg Magyarország modern kereskedelmi hálózatát, és indította el Szolnokot az ipari felvirágzás útján.
A 19. század derekán a pesti kereskedelem ugrásszerű növekedése új logisztikai megoldásokat követelt. Az alföldi gabona piacra juttatásához a dunai gőzhajózás már szűkös keresztmetszetnek bizonyult, így a törvényhozás által kijelölt nyomvonalak mentén megindult a vasútépítési verseny.
Az Ullmann Móric vezette Magyar Középponti Vasút az osztrák irány mellett keleti felé is terjeszkedett: a Pest–Szolnok szakasz munkálatai alig több mint két év alatt, 1845 májusától 1847 augusztusára fejeződtek be, összekötve a leendő fővárost az Alföld kapujával.
A szolnoki vasútállomás napjainkban
A vonal ünnepélyes felavatása valódi nemzeti demonstrációvá vált.
A pesti indóházból, a mai Nyugati pályaudvar elődjétől katonazene és ágyúdörgés kíséretében kifutó, 16 kocsiból álló szerelvény mintegy 700 meghívott előkelőséget szállított. A vonatot a virágfüzérekkel felékesített István gőzmozdony húzta, miközben a biztonság kedvéért néhány száz méterrel előtte a Monor nevű gép haladt felderítőként.
A korabeli viszonyok között lenyűgözőnek számító, 3 óra 15 perces utazás során a szerelvény Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albertirsa, Bercel, Cegléd és Abony állomásait érintette. A vonal mentén ünneplő tömeg fogadta a vonatot; Cegléden külön diadalkaput emeltek a tiszteletére, az utasok között pedig a korszak legkiválóbb politikai vezetői foglaltak helyet: beszédet mondott Kossuth Lajos, a vendégek között ott volt a hazai közlekedésfejlesztés élharcosa, Széchenyi István, valamint az eseményen debütált a nyilvánosság előtt István főherceg, a későbbi nádor is.
Az ifjú István főherceg, középen a családi körben
Szolnokra érve a vendégeket az újonnan emelt, klasszicista stílusú indóház fogadta, ahol pazar bankettel ünnepelték a technikai áttörést. A megnyitó a helyi ipar és kereskedelem látványos fellendülését indította el, megalapozva a szeptember 1-jei városi ünnep hagyományát, majd alig másfél évvel később a történelem színpadán is kulcsszerephez jutott: 1849 telén ezen a vonalon sikerült biztonságba menekíteni a magyar kormányzatot és a Szent Koronát a közeledő császári csapatok elől.
A szolnoki indóház, amely ma hazánk egyik legértékesebb vasúttörténeti műemléke, a mai napig őrzi annak a kornak az emlékét, amikor a gőz erejével végleg modern mederbe terelték a magyar közlekedést.
Ma már a RepTár Szolnoki Repülőmúzeum fogadóépülete
Képek: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, RepTár – Szolnoki Repülőmúzeum FB, Steinrucker L. rajza, Perlaszka M. metszete/Wikipédia, Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
