A Fidesz egészen mélyen beágyazta (többnyire kirívó sikerrel) politikáját és gondolkodásmódját a magyarországi egyházközösségekbe. De minden eddiginél jobban bírálta ezt az összefonódást tiszántúli református püspök. És hogy mikor kezdődött a probléma? 1989-ben…
Minden korábbinál egyértelműbben bírálta Fekete Károly tiszántúli református püspök a politika és az egyház összefonódását május 15-én a debreceni nagytemplomban. Az alábbiakban a Református Holnap beszélgetéssorozat idei első alkalmán tartott előadásából idézünk.
„Már az 1989-es változások után hamar megérkezett a közegyházba is a politikai hatalomgyakorlás lelkülete, módszere, intézkedési és gondolkodásmódja.
Régóta rajtunk van az a nyomorúság, hogy a nyilvánvaló társadalmi és egyházi bajok és bűnök esetén sem nevezzük néven a dolgokat. Nincs szókimondás, nincs következmény, hanem marad a magunk közötti pusmogó némaság, a közönyös beletörődés, egyre ritkábbak lettek és halkabbak a kritikus hangok az egyházunkban.
(…) Mi reformátusok, régóta nem kerültünk olyan súllyal és olyan mennyiségben a társadalmi közbeszéd negatív megítélése alá, mint ahogyan az elmúlt években. (…) Sajnos Isten számára sokszor nem vagyunk jó reklám.
(…) A kegyelmi ügy botrányától nem tudtunk elhatárolódni, és ennek a közegyházi gyengeségünknek nagy ára lett, mert elmaradt a feltisztulást elindító katarzis, ami módot adott volna a korábbról felgyülemlett egyéb bajaink öncenzúra nélküli, büntető intézkedéstől és hatalmi megtorlástól nem félő kibeszélésére.
További részleteket a Szemlelek.hu cikkéből ismerhetünk meg.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
