Április 16-án Szolnokon, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a város lakói, intézmények és szervezetek közösen idézték fel a múlt egyik legsötétebb fejezetét, személyes és történelmi síkon egyaránt.
A megemlékezés már reggel nyolc órakor elkezdődött a szolnoki vasútállomásnál. Itt, az emléktábla előtt gyűltek össze először a résztvevők, majd negyedórával később az egykori cukorgyári gyűjtőhelynél folytatódott a koszorúzás. A két helyszín közötti rövid idő nemcsak szervezési kérdés volt: a program így is érzékeltette azt a sűrűséget, ahogyan egykor események követték egymást 1944 tavaszán.
A délelőtt tíz órára a Hild János térre érkezett a megemlékezők csoportja. Az egykori gettó helyén álló emlékkőnél már nagyobb létszám várta a koszorúzást, majd innen indult az a csendes séta, amely talán a nap legbeszédesebb része volt. A Szapáry úton végighaladva a botlatókövek mentén haladtak tovább, ezek az apró, a járdába süllyesztett kövek ugyanis egykori szolnoki lakók neveit őrzik, sokszor pontos címekkel együtt.
A menet végül tizenegy órára érkezett meg a Szolnoki Galériába, az egykori zsinagóga épületébe. Itt tartották a központi megemlékezést, amely már nemcsak helyszínében, hanem hangulatában is eltért a korábbi állomásoktól: a külső térből zárt térbe kerülve a figyelem is koncentráltabbá vált.
Magyarországon 2001 óta április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, annak emlékére, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a zsidó lakosság gettókba zárása. A szolnoki események is ehhez a történelmi fordulóponthoz kapcsolódtak.
Kép: Szolnoki Napló
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
