A szomorú és egyben elképesztő történet érdekessége, hogy a borzalmas rémtetteket végrehajtó lány még 20 éves sem volt, amikor elkezdte kioltani a kislányok életét. Végül sikerült elkapni és bitófán végezte Szolnokon, még a 21. életévét sem töltötte be.
Immáron 71 esztendeje, 1954. december 12-én akasztották fel a húszéves Jancsó Ladányi Piroska sorozatgyilkost, aki 1953–1954-ben öt tizenéves lányt ölt meg Törökszentmiklóson.
Jancsó Ladányi Piroska Mária – anyakönyvezett nevén Ladányi Piroska Mária, született Jancsó Piroska Mária -(Törökszentmiklós, 1934. január 15. – Szolnok, 1954. december 12.) építőipari segédmunkás, sorozatgyilkos. 1953–1954-ben öt tizenéves lányt ölt meg Törökszentmiklóson szexuális vágyainak kielégítése és nyereségvágy miatt. A bűnüggyel Rubin Szilárd évtizedekig foglalkozott, Aprószentek című befejezetlenül maradt regényében dolgozta fel.
Jancsó Borbálához és Piroska lányához gyakran jártak férfiak nemi vágyaik kielégítése végett, cserébe általában zsírt, kenyeret vagy egy kevés pénzt adtak nekik. Gyakran nemi betegségeket is elkaptak alkalmi partnereiktől. Az anya helyi férfiakkal lépett testi kapcsolatba, míg lánya 14 éves korától elsősorban a helyi Czégény-tanyán lévő telefonállomást felügyelő szovjet helyőrség katonáihoz járt. Ezen kívül ideje nagy részét csavargással, tolvajlással, italozással töltötte. Időnként vállalt munkát, de egy helyen csak rövid ideig tudott megmaradni.
Jancsó Ladányi Piroska az elemi iskolának csak öt osztályát végezte el, azonban számtalan ponyvaregényt elolvasott. Az elmeszakértő véleménye szerint a környezetéhez és a korosztályához képest is átlagon felüli értelemmel bírt a lány. 1952-ben ellene már egy lopási ügyben eljárás indult, a rendőrök több városban is előállították. Egy rendőrtiszt környezettanulmányt is végzett, mely szerint „A nevezett személy erkölcstelen életmódot folytat, ha csak teheti, szovjet katonákhoz szokott járni, a szülei házánál nem nagyon szokott tartózkodni, inkább a csavargást veszi elő, mint hogy rendes életet élne”. Az orvosok három alkalommal kezelték nemi betegség miatt.
1953-ban a 19 éves lány továbbra sem hagyott fel a csavargással és a szovjet katonákkal folytatott kapcsolatokkal. Annak ellenére sem, hogy ekkorra már két gyermeke is született a viszonyaiból, velük azonban egyáltalán nem foglalkozott. Nemi vágyai csillapíthatatlanok voltak, és nem csak a férfiak érdekelték – ezért csábította el a 11 éves Komáromi Marikát is. A teheneket legeltető lánnyal nyáron találkozott először, de csak októberben csalta el az otthonukba, ahol egy könyvet adott neki. Amíg a kislány olvasott, Piroska egy villanyhuzallal fojtotta meg hátulról, majd a holttesten kiélte leszbikus vágyait, és beledobta a kerti kútba.
Az első gyilkosságot még négy követte, és szinte mindegyik ugyanúgy zajlott: a gyanútlan kislányokat a törökszentmiklósi piacon vagy az autóbuszállomáson szólította meg, majd ártatlannak tűnő ürüggyel elcsalta őket a házukhoz. Itt könyvet adott nekik, ezek után pedig zsinórral megfojtotta őket. A fajtalankodást követően a gyermekek holttestét szintén a kútba dobta. Áldozatai a 13 éves Hoppál Piroska, a 12 éves Botos Marika és Szőke Katóka voltak. Ötödik áldozata, a 17 éves Simon Irén szintén vonzódott a nőkhöz, az együttlét után azonban Piroska félt, hogy kitudódik a viszony, így őt is megölte. Vele halála után nem fajtalankodott, holttestét egyből a kútba rejtette. A meggyilkolt lányok ruháit később az ócskapiacon árulta.
Fény derült a szörnyű tettekre
A környékbeli lakosokon 1953-ban és 1954-ben hatalmas pánik lett úrrá, nem tudták, mi állhat a folyamatos eltűnések mögött, és a szülők féltették gyerekeiket egyedül útnak indítani. Sokan a szovjet katonákra vagy a csavargókra gyanakodtak, ám a rossz életű lányra senki nem gondolt. A rendőrség viszont nem rendelt el körözést, és sokáig nem is foglalkoztak átfogóan az üggyel. A lakosság zúgolódott, hiszen féltek, így a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztálya vette át az esetet. 1954 szeptemberében végül a 21 éves Balázsi Istvánné bejelentése jelentette a fordulópontot. Azért fordult a rendőrséghez, mert Jancsó Ladányi Piroska elcsalta a házukhoz, ellopta a holmiját, és fojtogatni kezdte. A nő azonban kiszabadult, dulakodni kezdtek, majd elmenekült.
A rendőrség még aznap kihallgatta a sorozatgyilkost, aki beismerte a fojtogatást, de az ellopott ruhákról nem szólt. Másnap házkutatást tartottak náluk, amelynek során fény derült a sötét múltra. Megtalálták a korábban meggyilkolt lányok ruháit, amikben utoljára látták őket, majd a fémlemezzel letakart aknát is. A felnyitás során mindenki megdöbbent a látványtól. Vízben és iszapban oszladozó emberi maradványokra bukkantak. A bírósági tárgyalás során édesanyját is kihallgatták, hiszen minden bizonnyal ő is tudott a szörnyű gyilkosságokról. Később, a tárgyalás során kiderült, hogy az első eset kivételével nemcsak nemi indíttatásúak voltak a gyilkosságok. Borbála ugyanis arra kérte lányát, hogy lehetőleg jó ruhákban járó, gazdagnak kinéző lányokat szemeljen ki, és vigyen haza, akiktől lopni is lehet.
Miután megtudta, hogy halálra ítélték, állítólag azt mondta, hogy „Nevetek én még az akasztófa alól is a világra”.
A bírósági tárgyalásokra több világhírű pszichiáter is ellátogatott, hogy tanulmányozzák az esetet, valamint Mensáros László színész is jelen volt, mivel érdekelte ez a bűnügy.
A kivégzés
Az ügyben hírzárlatot rendeltek el, a halálos ítéletet pedig 1954. december 12-én a szolnoki börtön udvarán hajtották végre. Aznap már kora reggeltől gyülekeztek az emberek Szolnokon a Dózsa György utcai börtönnél. Kinyitották a vaskaput, hogy az összegyűlt tömeg is láthassa az igazságszolgáltatás pillanatait. A bírói asztal mögött ültek a bírák, ügyészek, ügyvédek, orvosok, mögöttük a hóhér és segédei, közelükben pedig a nyomozók álltak. Törökszentmiklósról teherkocsival szállították az emberek tucatjait. Az áldozatok családtagjainak a bitófától nem messze biztosították a helyet. Piroskának nem tudták teljesíteni utolsó kívánságát, hogy láthassa Mihály nevű fiát. Sorsába beletörődve lépett az akasztófához. Az ötszörös gyilkos valamivel 10 óra után halt meg. Az eseményről szóló tudósítást e sorokkal zárták a Szolnok Megyei Néplapban: „És beteljesedett az ítélet. Elpusztult a földről a dolgozó, szerető, törekvő társadalmából az emberi dúvad”.
A szolnoki, Kőrösi úti temetőben földelték el a régi ravatalozó mögötti temetői árokban. Az 1950-es évek végéig ide kerültek a „nem keresztényi” halállal meghalt öngyilkosok, valamint a gyilkosok, névtelenül és jeltelenül. (via Paprikablog, Femina.hu)
Kép: Jancsó Piroska kihallgatása. (Rendőrségi Szemle – Arcanum) … valamint a kút és ami ott fogadta a nyomozókat.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
