Ha valaki egy ilyen írás láttán nem szeret bele az ilyen típusú regényekbe és leírásokba, akkor soha. Jásztelek-Alattyán kicsit másképp.
Az írás szerzője “Elfeledett vizeken”, nagyon szépen megmutatja, milyen szép is tud lenni a közvetlen környezetünk, főleg, ha vadregényes tájon át vezet az útunk.
“Most, hogy a tavaszi túraszezon derekán járunk, engedjétek meg hogy megosszam a Húsvét hétfőn történt evezésemet. Ez egy kis betekintést nyújt abba, hogy egy hiteles túravezetőnek milyen plusz feladatai vannak, valamint arról is szól, hogy milyen rendkívüli helyzeteket kell néha megoldanom.
Szemelvény a Jásztelek-Alattyán evezésből
“Két célom van a mai evezéssel:
1. Terepbejárás az idei első vezetett túra előtt
2. A frissen kizöldült természet élvezete: aktív pihenés, fotózás.
Jásztelektől indulok. Völgymenetben kezdek lefelé. Hamarosan beérek a Pusztamizsei-erdőbe. Nagyon szuper most a vízállás. Van lehetőségem kimenni a meder legszélére és a partról belógó fák alatt lavírozni.
A bal parton teknősbékák sütkéreznek. Idén először bújtak elő tömegesen. Nincsenek hozzászokva az ember jelenlétéhez ezért nem tudok elég messze menni tőlük: ha meghallanak a távolban, egyből a vízbe menekülnek.
Kiérek az erdőből, haladok tovább Alattyán felé mindkét parton fákkal szegélyezve. Bedőlt fák, torlasz következik. Megvizsgálom, hogy részleges vagy teljes zárásról van szó: teljesről! Így előkerül a fűrész és a kötél is, amik segítségével átjutok egy ponton.
Jó itt evezni. Gyorsan kizöldült minden és errefelé még a levegőben terjengő szaharai homok sem jut be.” További részletek és a történet folytatása IDE KATTINTVA olvasható a közösségi médiában.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
