Minden évben április utolsó szerdáján ünneplik a vakvezető kutyák világnapját, de a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) már április 20-án országos találkozót szervezett a segítő négylábúakkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása céljából. A találkozónak emellett szomorú apropóját adta, hogy márciusban elhunyt vitéz lovag Rithnovszky János, a magyarországi vakvezetőkutya-kiképzés megteremtője.
A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete rendkívül fontosnak tartja, hogy egyre többet beszéljünk vakvezetőkutyákról, erre a világnap is lehetőséget nyújt.
Sokan nem tudják, hogyan viszonyuljanak a segítő állatokhoz, megannyi kérdés fogalmazódik meg az emberekben, ha az utcán egy vakvezetőkutyát látnak. Az egyesület sajtóközleményében olvasottak szerint Lukács Ágota születése óta teljesen vak, Tiszajenőn él és Szolnokon dolgozik. Őt 26 éve segíti a vakvezetőkutya, szerint a közvélekedéssel ellentétben nem szomorúak, csak nagyon fegyelmezettek és komolyak.
„Barátságos a tekintetük, de nem azért, hogy bárki gügyögjön nekik, vagy éppen a gazdi engedélye nélkül simogassa. Tulajdonképpen gazdájuk szeretetére, simogatására, dicséretére vágynak legjobban, nem máséra” – mondta a rutinos gazda, aki hozzátette, nem áldozatai munkájuknak vagy gazdájuknak, „hiszen amennyire kellemetlen a járműveken nyomorogniuk, mindig fegyelmezetten viselkedniük, szinte folyamatosan koncentrálniuk a közlekedés során, ugyanúgy végtelenül boldogok, amiért a nap szinte minden percében gazdájukkal lehetnek…”
Az országos egyesület a vakvezetőkutyák világnapját megelőző hétvégén, április 20-án, országos találkozót szervezett, melyen képzett és kiképzés alatt álló vakvezetőkutyák, önkéntes kölyöknevelők, kutyakiképzők, vakvezetőkutyával közlekedő látássérült gazdák osztották meg egymással tapasztalataikat. Szomorú apropót is adott, hogy vitéz lovaglovag Rithnovszky János előző hónapban elhunyt, ő volt a hazai vakvezetőkutya-kiképzés megteremtője.
A helyi egyesület egyik tagja, Pintér Erika részt vett az eseményen, ahol egy speciális lakatfalat is felavattak. A falon a látássérült gazdák és vakvezetőkutyáik neveit tartalmazó gravírozott lakatok kapnak helyet, Erika három lakatot helyezett el.
„Buksi, Jamaal és jelenlegi kutyám: Odin nevei szerepelnek a lakatokon. Az időjárás ezen a napon nem volt hozzánk túl kegyes, időnként esegetett az eső, amitől olyan érzésünk támadt, mintha János bácsi hullatta volna könnyeit ránk odafentről.”
Kép: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) Fb
