Évtizedeig volt a megye székháza a megyeháza Szolnokon, ám most végre a népakaratnak megfelelően ismét vármegyeházának hívhatjuk. Névadót tartottak a vármegyeházán hétfő délután. A kommunistákat újra megfedték.
A megye nagyjából a Szent István-i időkben jött létre, ám erről írás nem maradt fent, csak azt tudhatjuk, hogy Szolnokot 1075-ben említik először. Vagyis a megye nyilván korábban már létezett, mondta Csönge Attila megyei levéltári igazgató.
Később három részben létezett: Belső-, Közép- és Külső-Szolnok, majd jöttek a tatárok és utánuk a jászok és a kunok, akik a vármegyerendszertől teljesen független székeket hoztak létre, akik élén a kapitányok álltak. Jött a török, és 1569-től fogva Heves megyét összevonták Külső-Szolnok vármegyével, és Eger lett a megyeszékhely. Majd amikor ezt elfoglalták, a közös megyei közgyűlés Füleken ülésezett.
Később, a Bach-korszakban volt csak 10 évig Szolnok megyeszékhely, majd ennek megszűnésével visszaszállt a megyei vezetés helye Jászberényre.
Majd jött 1876, a vármegyerendszer reformja, a polgáriasodás és a modernizáció, aminek jegyében megszűnt a Jászkun Hármas Kerület, ekkor született meg Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Szolnok székhellyel.
1877. október 30-án 35 kőműves és 89 napszámos részvételével megkezdődött a megyeháza építése, ami 1878-ra, 292 nap alatt teljesen befejeződött. 1950-ben aztán megyei tanács lett belőle, 1990-ben azonban visszaállt a Jász-Nagykun-Szolnok megnevezés, majd a mostani vármegyei elnevezéssel állt helyre a régi rend.
Berkó Attila főispán beszédében hangsúlyozta, a székház a vármegye egységének szimbólumává vált. A főispán megemlítette elődje, Sipos Orbán munkáját, aki nélkül a vármegye székháza ilyen rövid idő alatt nehezen épülhetett volna fel.
Kiemelte, hogy a megyét számos olyan kiválóság neve fémjelzi, akiknek köszönhető, hogy a székház több, mint egy impozáns épület. Egy olyan intézmény, amely a közigazgatás keretei között biztosítja a hatósági munkát és kiszolgálja a vármegyei önkormányzatiság igényét.
Hubai Imre megyei közgyűlési elnök is beszédet mondott. Az elnök hamar rátért a kommunistákra, miszerint szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban az elnevezéseket olyan nagy tiszteletben tartják, hogy tartalmának jelentős változása esetén sem változtatnak rajta.
Nem így hazánkban, ahol a kommunisták a történelmet, a múltat végképp eltörlésre ítélték. Így lehet, hogy 1949 elején az utolsó, kommunista főispánt kinevezték a vármegye élére egy mezőtúri asszony személyében, aki 1950 elejétől már tanácselnökként vezette a megyét.
A tanácsrendszer bevezetésével eltörölték a vármegye megnevezést, Elhagyták a jászokra és a kunokra való utalást is.
Ám a népakarat 1990-ben visszaállította a Jász-Nagykun-Szolnok nevet, de a vármegye szó továbbra is vörös posztó volt a hangos kisebbség szemében, ahogy a koronás címer is.
A főispáni megnevezés is heves indulatokat váltott ki, ahogy a vármegyei megnevezés is. Csakhogy a megyebeliek büszkék a történelmükre, hagyományaikra, elődeikre, ezért is tartják fontosnak, hogy a vármegyei megnevezés ismét megilleti a székházat.
Isten óvja Magyarországot, Isten óvja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét! – fejezte be beszédét.
Az ünnepségen jelen volt egyebek mellett Pócs János és Herczeg Zsolt országgyűlési képviselők, a megyei rendőr-főkapitány, Rádi Norbert, Tóta Áronné, Gáspár István plébános és Győri Péter Benjámin evangélikus lekész is. Pohárköszöntőt – alkoholmentes pezsgővel – Borbás Zoltán megyei alelnök mondott.
