Mint egy üstökös, ami vissza-visszatér, ismét felbukkant a magyar horizonton Horth Miklós emléke. A kormányzót 30 éve temették el végső nyughelyén, a kenderesi családi kriptában. Az újratemetés pedig újfent főhajtással és nagyon sokak részéről dicsőítéssel járt. Holott Horthy nyíltan antiszemita volt. Nos, ez előtt az ember előtt hajtotak most is fejet a megye vezetői…
Kenderesen ismét elmondhatták, hogy milyen sokat köszönhetnek a méltóságos kormányzó úrnak. Az újratemetésre emlékezett a város és a megyei vezetés is, sok civillel, Horthy-rajongóval egyetemben. Se szeri, se száma a számtalan közösségi bejegyzésnek, amikben istenítik Horthyt.
De ki is volt Horthy Miklós?
Valójában egy antiszemita, ezt be is vallotta:
„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”
Ez Horthy Miklós levele volt gróf Teleki Pálhoz 1940. október 14-én.
Sokan ma háborús bűnösnek tartják, mások meg védik, sőt istenítik Horthyt.
Egy tanulmány szerint Horthy Miklós nyilvánvalóan Magyarország kormányzója, első számú vezetője volt a második világháború idején.
Fontos szerepe volt a törvénykezésben annak a ténynek, hogy az országban Horthy Miklós-kultusz alakult ki, a kormányzót a „nemzet vezérének” és tévedhetetlennek tekintették, ráadásul kormányzósága alatt a keresztény nemzeti értékeket hirdették.
A történések megítéléséhez fontos azt is tudni, hogy Horthy Miklós, mint Magyarország kormányzója, széles körű jogkörökkel rendelkezett. Törvényeket hozhatott és hagyhatott jóvá, az Országgyűléssel szemben vétójoga volt, ami lehetővé tette, hogy megakadályozza a jogszabályok elfogadását vagy módosítását. Ő nevezte ki a miniszterelnököt és a minisztereket, ezáltal nagy befolyással rendelkezett a kormányzati intézkedésekre.
Az ő felelősségének kérdése azóta is megosztja a magyar társadalmat, és a történészek is különböző álláspontot képviselnek a kérdésben. Ami ténykérdés: 1938-tól a szélsőjobboldaltól tartva engedélyezte a zsidótörvények megalkotását, de 1944-ig a német nyomás ellenére sem volt hajlandó deportáltatni a zsidókat. A német megszállás után kinevezte a kollaboráns kormányt, visszavonult az államügyektől, de nem mondott le, ezzel mintegy legitimálta a megszállást és a deportálásokat. 1944. júliusában leállította a zsidók kiszállítását és ezzel megmentette a budapesti zsidóságot.
A háborúból való kiugrást azonban tétován és következetlenül készítette elő, és 1944 októberében a németek a nyilas Szálasi Ferenc javára lemondatták. Német, majd amerikai hadifogságba került, ezt követően sokszor kihallgatták, de mindössze egyetlen egyszer, Nürnbergben 1948. március 4-én állt bíróság elé, de akkor is csak tanúként, nem vádlottként. Nem ítélték el, de Magyarországra soha nem térhetett vissza.
Estorili száműzetésben halt meg 1957-ben, holtestét 1993-ban temették újra Kenderesen, nem állami szertartás keretei között.
Utólagos megítélését jól összefoglalja Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész véleménye: „Tisza István és Horthy Miklós, Károlyi Mihály és Kádár János megítélésekor ma is indulatok csapnak össze, és hiába születik róluk akár a legalaposabb, minden elfogultságtól mentes életrajz, monográfia, nem fogja meggyőzni azokat, akiknek nagyon jó vagy nagyon rossz véleményük van ezekről a személyekről.”
Tény az is, hogy Sztálin a háború végeztével közölte a magyar ideiglenes kormánnyal, hogy nem tekinti Horthyt háborús bűnösnek, mert a kormányzó 1944 őszén fegyverszüneti küldöttséget menesztett hozzá. A szovjet diktátor véleményét a hazai vezetés is elfogadta, főként azért, mert tartott attól, hogy ha háborús bűnösként kivégzik, azzal mártírt csinálnak belőle. Így végül nem lett vádlott, hiába szerette volna Jugoszlávia felelősségre vonni. Csak azért nem végezték ki, mint Szálasit, hogy ne legyen belőle mártír.
Tény az is, ahogy említettük, maga Horthy ismerte el, hogy antiszemita, csak érdekből nem “kapcsolta ki” a zsidókat.
Nos, előtte hajtottak most fejet többek között a Szolnok vármegyei vezetők, Hubai Imre közgyűlési elnök és Berkó Attila főispán…
Nyitókép: Az újratemetés egy pillanata.
Fotó: wikipédia/Derzsi Elekes Andor
