Míg ötven-hatvan évvel ezelőtt akár három hónapon át is síelésre alkalmas hóviszonyok voltak Magyarország egyes helyein, addig mostanra már egy-két hétnek is örülni kell. Ha túl későn kezdjük el csökkenteni a kibocsátásokat, akkor előfordulhat, hogy 2060 után egyáltalán nem lehet majd havon síelni itthon, olvasható a Másfélfokon megjelent elemzésben.
Az 1960–70-es években november közepétől január közepére egyenletesen növekedve átlagosan 12-14 cm-es hóvastagság alakult ki hegyeinkben, az 1980-as évektől ez inkább már februárban érte el maximumát, és a mennyisége is jelentősen csökkent, nagyjából megfeleződött.
A legutóbbi két évtizedben tovább módosult a hótakaró, már csak november végétől számíthattunk alig növekedő hóvastagságra, mely 4 cm-nél érte el a sokévi átlagos maximumát, ugyanakkor látszódnak az emlékezetes márciusi havazások nyomai is.
A szakirodalom a 15 centiméteres hóvastagságot jelöli meg síelésre alkalmasnak, de több olyan év volt 1960 és 2020 között, amikor egyetlen ilyen nap sem volt a november–márciusi időszakban: 1997/98, 2006/07, 2019/20 és 2020/21 is nagyon hószegény tél volt.
A hegyvidéki területeken az Őrség déli részének kivételével mindenhol jelentősen lecsökkentek a síelhető napok. A legerősebb negatív változás az Északi-középhegységben észlelhető, ahol ez egyes területeken meghaladja a 25-30 nap/év értéket is. Ha több csapadék is hullik télen, a magasabban fekvő területek erőteljesebb melegedése egyre kevesebbszer lehet hóra számítani.
A kutatók kétféle éghajlati szimulációt végeztek el, hogy eldönthessék a csökkenő gyakoriságról, hogy csak természetes kényszerek okozták-e azokat, vagy az emberi tevékenység által megnövekedett üvegházgáz-koncentráció is közrejátszott.
„Ezen nagy számosságú modellszimuláció alapján az eddig tapasztalt, szignifikánsan csökkenő trendet 22-ből 16 modell esetében csak akkor kaptuk meg, ha az emberi tevékenységet is figyelembe vettük. Tehát ez azt jelenti, hogy összességében 73 százalékos valószínűséggel állíthatjuk, hogy antropogén hatásra következett be a síelésre alkalmas hótakarós napok számának hazai csökkenése” – írták az elemzésben.
A kutatók azt is modellezték, hogy mire számíthatunk a jövőben. Úgy találták, hogy csak az azonnali és jelentős kibocsátás-csökkentést jelentő forgatókönyv követése esetén van esély arra, hogy a síelésre alkalmas hóvastagságú napok jelenlegi vagy akár 2000 előtti átlagos gyakorisága megmaradjon Magyarországon. Ha csak túl későn, 2040 után cselekszünk, akkor gyakorlatilag a cselekvés nélküli, pesszimista forgatókönyvhöz hasonlóan nullához közelítő átlagos éves értékekre kell felkészülni 2060 után. Magyarán alig vagy egyáltalán nem lehet síelésre alkalmas hótakaró az országban a jövőben.
