Ahogy eltűntek az állami pénzek a Fidesz látványos bukása után, a narancsos propagandamédia megkezdte mélyrepülését és szétesését. Orbán Viktor felépítette médiabirodalmát az elmúlt két-két és fél évtizedben, 2010 után pedig rengeteg einstand következett be. Most hatalmasat fordult a kocka és innentől a fideszesek nem áldoznak semennyit arra, hogy megmentsék korábbi sajtótermékeiket, szócsöveiket. Mit kell ilyenkor éreznie az egyszerű embernek?
A kérdés nem egyszerű, de Kovács Bálint író-újságíró mégis megpróbálja teljesen reálisan megválaszolni, hogy miért képtelen arra, hogy sajnálja a munkájukat elveszítő propagandistákat, akik az Origónál, a Pesti Srácoknál, a Metropolnál, a Magyar Nemzetnél, a Borsnál és például a Ripostnál keresték a kenyérre valót. Ezt az egyéni véleményt a közösségi médiában közre is adta, ezt pedig változtatás nélkül közöljük.
“Most, hogy kirúgták az Origo háromnegyedét, a Pesti Srácokból mindenkit, megszűnt a Metropol, leépítik a Magyar Nemzetet, a Borsot, a Ripostot, sokan gondolják úgy: egy rendes, erkölcsös ember mégiscsak érez némi sajnálatot ezek iránt az emberek iránt – az egyik fő propagandista pedig, mit sem veszítve cinizmusából a számukra bukott választás után sem, azt is kijelentette, elvárja az újságírók szolidaritását. És ha arról lenne szó, hogy ismét, mint oly sokszor az elmúlt 16 évben, újságírók veszítik el a munkájukat, lehetne is ezen a témán gondolkodni. De most egyáltalán nem erről van szó.
Kétféle eset látható most. Az egyik például az Origóé, Magyar Nemzeté: itt azok az emberek kerülnek utcára, akik a minőségi, etikus, a szakmai elveknek megfelelő újságírók pribékjei voltak. Jöttek ezek az emberek, hogy erővel, hatalommal elrabolják másoktól azt, amiért mások megdolgoztak, mert a sem erkölcsöt, sem törvényt nem ismerő gazdájuk úgy döntött, kitépi a lapokat az újságírók kezéből, és a saját szolgáira bízza azokat. Ezért kellett mennie az igazi újságíróknak. Most csak annyi történik, hogy a piszkos munka elvégzőit is eldobják, de ha valaha is volt egy csepp eszük, pontosan tudták, hogy mindig is eldobhatók voltak, és a munkájukat csak a politikai hatalom tartotta fenn, az pedig már csak olyan, hogy véget érhet. Ezek a lapok már megszűntek, megsirattuk őket sok éve, és szégyen volt, hogy a politikai hatalom gerinctelen kiszolgálói eddig gyalázhatták a hullájukat. Ez az állapot ér most véget. Szolidaritást én nem érzek pribékekkel.
A másik eset az olyan lapoké, amelyeket eleve azért hoztak létre, hogy kiszolgálják a kormányt. Ezek definíció szerint nem sajtótermékek voltak, hanem politikai termékek. A sajtóban valóban van olyan, hogy inkább jobboldali beállítottságú lap vagy inkább baloldali beállítottságú lap, de az korántsem ezt jelenti: a jobboldali lap szintén független, szintén a valóságot elemzi, szintén az újságírók, szerkesztők határozzák meg, milyen hírek kerülnek be, csak annyi a különbség, hogy ezeket a híreket inkább a jobboldali világlátás alapján értelmezik és értékelik, illetve a véleménycikkeik is ezt a világképet tükrözik. A Pesti Srácokban és társaiban semmi ilyesmi nem történt: ezekbe a lapokba nem az került be, aminek hírértéke volt, hanem az, amit a politikai hatalom gyakorlói megparancsoltak, hogy bekerüljenek, és ami nem kedvezett a hatalomnak, nem kerülhetett be, tehát semmilyen értelemben nem töltötték be a tájékoztatásért dolgozó sajtó szerepét. És ami a legfontosabb: itt nem valamilyen értékrend alapján elemezték a világ történéseit, hanem nem létező, hamis információkat találtak ki nulláról, vagy „legjobb esetben” is érvek és bizonyítékok nélkül állítottak meredek dolgokat valós hírekből kiindulva.”
“Akik ezekben a „médiumokban” dolgoztak, nem újságírók voltak, hanem politikai szereplők, hiszen nem az újságírás szabályai és az újságolvasók érdekei alapján dolgoztak, hanem a párt utasításai alapján, kizárólag a párt érdekében. Mindezt olyan anyagi forrásokból, amelyek tisztességtelenül kerültek hozzájuk, felfoghatatlanul igazságtalan volt a mértéke, és automatikusan járt, nem pedig eredményekért cserébe, mint az országban mindenki másnak.
Igaz, lelépő politikai szereplőkért is lehet szolidaritást érezni, de csak akkor, ha az illető politikai szereplő nem keserítette meg több millió ember életét azzal, hogy hazugságok alapján gyűlölködést szított és ezzel hiszékenyebb, idősebb emberek világképét változtatta meg visszavonhatatlanul – a saját nagymamáinkét és nagypapáinkét –, nem tettek tönkre karriereket, életeket a tevékenységükkel, és nem okoztak szándékosan, tudatosan kárt az egész országnak, vagy vettek részt bűncselekményekben, minden magyar emberre rossz hatással lévő (például gazdasági) folyamatok alakításában. Ha ezt tették, ott legfeljebb elvont, keresztényi értelemben lehet helye együttérzésnek, de nem várható el senkitől, hogy sajnálja, az ország megrontásáért dolgozó emberek nem folytathatják ezt a tevékenységüket.
Én csak egyvalamit sajnálok: hogy a hírek szerint továbbra is dolgozhatnak a Fidesz azon pribékjei, akik az Index összes munkatársát felmondásra kényszerítették, és hogy a korábban bulvármércével mérve tisztességesen működő Blikket is el fogják indítani azon az úton, hogy ne maradjon benne semmi a sajtóból, csak a Fidesz pártérdekei férjenek bele. Szolidaritást és együttérzést érzek mindenkivel, akinek az életét ezen lapok munkatársai a következő években meg fogják keseríteni.
Fotó: ismeretlenek bugyik kilógatásával tiltakoztak az ellen, hogy a kormány egyik lapja azt hirdette, férfiak fotózzanak be törvénytelenül és erkölcstelenül nők szoknyája alá. Belinkelem a saját miniszoknyás reakciómat a témára” – fogalmazott bejegyzésében a Hvg.hu újságírója. Mi hogyan vélekedünk? Ennek ellenére sajnáljuk az Orbánék által villámgyorsan magukra hagyott fideszes propagandistákat, vagy úgy gondoljuk, hogy aki ezt a sorsot választotta és végrehajtotta a Fidesz felső utasításait saját írásaiban, videós anyagaiban, azok előre kellett, hogy tudják, hogy csak a politikai csatározás lecserélhető bábui? Ami pedig kiemelhető, hogy ezeket a dolgozókat nem a Tisza cserélte le, hanem maga a Fidesz, azzal, hogy elzárta a pénzcsapot (a közpénzcsapot már a választók zárták el áprilisban) és kihúzta a dugót.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
