Izgalmas időutazáson vehettek részt mindazok, akik hétfőn ismét bizalmat szavaztak Bajnai Zsoltnak és részt vettek az Élő blogSzolnok újabb előadásán. Ezúttal a Szol24 munkatársa mikrofonvégre kapta a megyeszékhely legnépszerűbb lokálpatriótáját, aki többek között azt is elárulta, hogy a kultúra jelenlegi helyzetét egy kis aggodalommal figyeli.
Rendhagyó előadás volt a TISZApART Mozi, mivel ezúttal egészen visszarepültünk az időbe, a II. világháborút követő évekbe. Kiskereskedelem szempontjából is izgalmas évek voltak ezek Szolnokon. Rövid történeti áttekintést kaphattak az érdeklődők az ABC-k és a piacok alakulásáról, majd a kiegyezés után a kisboltok megjelenéséről. Képekkel szemléltetve megismerhettük a szolnoki piacteret – a mostani Kossuth téren -, majd az új létesítmény építésére tervezett lehetséges helyszíneket és végül a mostani, végleges helyén felépített állapotát láthattuk.
Szóba került sok ikonikus hely, mint például a Szapáry utcai üzletek és a Nerfeld palota, mint üzlethelyiségekben bővelkedő épület, illetve a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára tiszteletből elnevezett Hatvanas. Említésre került a Skála Áruház felemelkedése és bukása és az olyan jól ismert ABC-k, mint például a Szolnokon első Jólét.
Plusz érdekesség, hogy az országban szinte Szolnok az egyetlen város, ahol fantázianeveket adtak ezeknek az újszerű boltoknak.
A kor elbeszéléséből természetesen nem maradhatott ki a Domus építése és működése, illetve a változó vásárlási szokások a hűtőpult és a pénztárgép elterjedésével.
Az előadás előtt sikerült pár szót váltanunk Bajnai Zsolttal, akitől megkérdeztük, hogy hogy honnan jött az ötlet erre a hiánypotló előadássorozatra?
Már 2011-ben tartottam az első előadást, aztán 2016-tól rendszeres volt. Összevissza különböző témákban tartottam és onnan jutott eszembe, hogy meg kellene próbálni sorba rakni, ami született és azt találtam ki, hogy mivel itt a Tisza moziban is volt előadás, illetve Istvánékkal jóban vagyok, hogy kibérlem az ’E’ termet, meghirdetem az előadást, aztán vagy érdeklődnek vagy nem.
Öröm látni, hogy minden előadás telt házas, viszont a kultúra jelenlegi helyzetét nem értékeli túl pozitívan Bajnai Zsolt.
„Azt gondolom, hogy nagyon elrontottuk a kultúrának az árát. Tehát, hogy mindent ingyen adunk miközben ebben tényleg munka van, itt áramfogyasztás van és minden költséggel jár. Egyébként azért is mertem elkezdeni, mert Pesten csináljuk a Beatkorszak Szabadegyetemet és ott is az a tapasztalat, hogy amíg ingyen volt, addig vadászni kellett a nézőket. Aztán beírtuk, hogy jó, akkor innentől kezdve kilencszáz forint, tényleg egy jelképes összeg és onnantól kezdve minden előadáson vannak érdeklődők. Amiért fizetni kell úgy tűnik, hogy annak van értéke.”
A lokálpatriotizmusa kezdetéről egy kedves történettel számolt be városunk múltjának lelkes kutatója:
„A történelem mindig érdekelt és annyira emlékszem, hogy az antikvárium, ami ott van az Eötvös térnél, a körforgalomnál, középiskolás koromban is ott volt. Oda bementem és megláttam 30 forintért Szolnok első igazi térképét. Azért 30 forint akkor szerintem egy fél heti ebéd a Szolnok étteremben, de akkor megvettem és onnantól kezdve ez úgy mindig mocorgott. De az igazi megbolondulás az a Vatera elindulása volt, amikor először feltűntek szolnoki lapok, hát akkor a sörösüvegtől kezdve mindent elkezdtünk gyűjteni.”
A blogSzolnok indulását és annak mozgatórugóit így foglalta össze:
„2009-ben költöztünk haza, tehát nem itt laktunk, de mind a ketten szolnokiak vagyunk a párommal és amikor egyetemre jártunk, felköltöztünk Pestre, azután Fóton laktunk, de szerettünk volna olyan helyen lenni, ahol van piac, kávézó, meg el lehet menni szórakozni és egy csomó helyet megnéztünk. Aztán egyszer hazajöttünk a nagymamákhoz és ültünk a tiszaligeti meleg vízben a párommal, akkor mondta, hogy ha ilyen városban akarunk lakni, akkor miért nem költözünk haza Szolnokra és úgy döntöttünk hazaköltöztünk. Mikor Fóton laktunk, ott is volt egy újságom Két Hét Fót címmel és mikor letelepedtünk Szolnokon, nyilvánvaló volt, hogy fogok csinálni valami helyi újságot, akkor adódott, hogy blog legyen és innentől aztán tényleg nagyon elszabadult.”
És hogy miért kezdte el gyűjteni a szolnoki ereklyéket?
„Sok apró élményem van a blogSzolnok indulásával kapcsolatban. Azt is szoktam mesélni, hogy van egy jellegzetes képeslap. Úttörő kislányok ülnek a Kossuth téren a szökőkút mellett, erről írtam egy cikket és hónapokkal később rám írt Szegedről valaki, hogy de jó, hogy föltettem a képeslapot, mióta kereste mert ő van rajta és elmesélte, hogy ők hetedikesek voltak a Koltói iskolába orosz versenyre mentek a könyvtárba, de várniuk kellett és addig ott kint bohóckodtak, jött valaki, hogy lefotózná őket, ők meg, hát jó fotózza.”
Zárásként pedig arra a kérdésünkre, hogy van-e kedvenc épülete Szolnokon azt válaszolta, hogy mindig felfedez valami újdonságot.
„Majdhogynem bosszantani tud, hogy egy épületet egy csomószor látok és nem veszek észre rajta dolgokat. Még a blogSzolnok elején volt egy meghatározó élményem, bele sem gondoltam, hogy a bíróság hány emeletes. A képeslapokon egyemeletes és aztán szembesültem vele, hogy kétemeletes. Mostanában pont ilyen a nagy posta a Baross úton. Ha szembeállsz az épülettel, van a Mészáros Lőrinc utcán egy benyúló ága és én nem tudom hányszor láttam fotókon meg képeken, a háború idejéből is, de az sose tűnt fel, hogy nem akkora volt a benyúló szárny csak hatvannégyben építenek rá egy emeletet. Ezek így kiderülnek.”
A következő Élő blogSzolnok Anno előadás május 6-án lesz, a témája pedig a Meg nem valósult szolnoki álmok.
Szerző és fotók: Vajó Levente
