Pedagógusnapi emlékfoszlányok Amikor az első virágcsokrot kaptam pedagógusnapon, alig múltam 20 éves. Egy falusi iskola ötödik osztályosai hozták, valószínű valamelyik ház előtt szedték az iskola utcájában azt a néhány szál rózsát, amit izzadt kis tenyerükben szorongatva nyújtottak át, s valami olyasmit mondtak, hogy köszönjük az egész éves munkát! A virág is, a köszönet is jólesett, de mégis talán Apám volt a legbüszkébb. Tanár lett a fiam! – mondogatta. Tanár, aki szeretetből, az egymás iránti megbecsülésből, a világ dolgainak józan fürkészéséből többet adott ezeknek a lurkóknak, mint a biológia rejtelmeiből. Ma…
Tovább olvasomNincs tanár, nincs jövő! – Gellérfy László írása
