Van egy város Európában, ahol mostantól nem elég csak zacskóval elindulni a kutyasétára: a gazdáknak vizet vagy permetezőt is magukkal kell vinniük, hogy az ebek után ne csak a „nagyobb”, hanem a „kisebb” nyomokat is eltüntessék. A toszkán kikötőváros, az olaszországi Livornó új szabályozása szerint tavasztól őszig a kutyasétáltatók kötelesek a kutyák vizeletét is lemosni a közterületekről, különben akár 25 és 500 euró közötti bírságra is számíthatnak.
A döntés első hallásra talán túlzónak tűnhet, de a háttérben egy sok várost érintő, egyre látványosabb konfliktus húzódik: meddig terjed a felelős állattartás, és hol kezdődik a közösségi együttélés határa?
Livornóban a szabályok nem finomkodnak. A kutyák nem végezhetik el a dolgukat ajtók, kirakatok, lakóházak vagy üzletek bejárata közelében, és ha mégis megtörténik, a gazdának azonnal közbe kell lépnie. Nemcsak a járdát, hanem akár egy padot, autókereket vagy robogót is le kell tisztítani. A városvezetés indoklása szerint az elmúlt években megszaporodott kutyatartás mellett egyre több lakossági panasz érkezett a bűzre, a higiéniai problémákra és arra, hogy a közterek állapota sok helyen tarthatatlanná vált. Magyarán: a kutyabarát szemlélet addig terjed, amíg mások életminőségét nem rontja látványosan.
A Guardian által közölt történet persze túlmutat egy olasz város helyi rendeletén. Európa számos településén egyre szigorúbb szabályokkal próbálják kordában tartani a felelőtlen állattartást, legyen szó DNS-alapú ürülékazonosításról, extra adókról vagy speciális közterületi korlátozásokról.
Livorno mostani döntése azonban azért különösen figyelemfelkeltő, mert a kutyapisit is a közösségi felelősség részévé tette. Ez pedig már nem pusztán köztisztasági kérdés, hanem társadalmi üzenet: a közterület nem magánudvar.
Magyar szemmel nézve a helyzet egyszerre lehet megmosolyogtató és elgondolkodtató. Miközben idehaza sok településen még az is kihívás, hogy a kutyaürülék eltakarítása általános normává váljon, Livornóban már a következő szintre léptek. A kérdés csak az: túlkapásról van szó, vagy egy elkerülhetetlen jövőképről? Hiszen a városiasodás, a sűrűbben lakott környezet és a növekvő állattartási kedv mindenhol hasonló konfliktusokat szülhet.
Livorno példája azt mutatja, hogy a „felelős gazdi” fogalma egyre konkrétabb tartalommal telik meg. Már nem elég szeretni a kutyát – a közösséget is tiszteletben kell tartani. És bár sokan biztosan morgolódnak majd a permetezős flakon miatt, a városvezetés üzenete világos: aki kutyát tart, az ne csak a szabadságot, hanem a következményeket is vállalja. Mert a modern városi létben még a kutyaséta sem kizárólag magánügy.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
