A Political Capital átfogó kutatása feltárja, hogyan használják fel Oroszország és szövetségesei a magyar-ukrán diplomáciai feszültségeket a közvélemény befolyásolására és a társadalmi megosztottság fokozására. A kémbotrány után megjelenő revizionista tartalmak mögött nem magyar szereplők állnak.
2025. május 8-án Magyar Péter, a TISZA Párt elnöke nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy a magyar kormány „átáll a háború felé vezető út első fázisára”. Egy nappal később az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) bejelentette, hogy Kárpátalján leleplezett egy magyar katonai hírszerzési ügynökhálózatot.
Az ezt követő események nemcsak a magyar-ukrán diplomáciai kapcsolatokat feszítették ki, hanem a hazai közösségi médiában is példátlan aktivitást indítottak el. A Political Capital és a Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO) most publikált tanulmánya szerint ez az aktivitás messze túlmutat a spontán civil reakciókon.
Milliókat érő dezinformáció
Az eseményeket követő hetekben olyan tartalmak kezdtek terjedni a közösségi médiában, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A legnagyobb botrányt a Based Hungary nevű X-profil keltette, amely május 10-én egy videót tett közzé Operation Turul címmel, amely szerint Magyarország katonai műveletetre készül Kárpátalja ellen.
A videó, amely valójában a budapesti Ludovika Fesztiválról származó felvételekből készült montázs, 1,1 millió megtekintést ért el néhány nap alatt. Ehhez hasonló elérés korábban csak a legnagyobb magyar médiumok tartalmai esetében fordult elő – egy ismeretlen profil esetében ez rendkívül gyanús.
„A jelentős elérést produkáló bejegyzések arra biztosan alkalmasak, hogy felszítsák a revizionista érzelmeket határon innen, illetve az ezzel kapcsolatos félelmeket határon túl” – írják a kutatók. Ez pontosan az a stratégia, amelyet Oroszország már több mint egy évtizede követ a régióban.
A Based-hálózat rejtélye
A Based Hungary nem egyedül tevékenykedik. Hasonló profilok működnek Lengyelországban (Based Poland), Szerbiában (Based Serbia) és Horvátországban is. Közös jellemzőjük, hogy angol nyelven publikálnak szélsőséges nacionalista tartalmakat, és rendszeresen osztják meg egymás bejegyzéseit.
A tanulmány szerzői úgynevezett OSINT (nyílt forrású hírszerzési) eszközökkel próbálták beazonosítani ezeket a profilokat, de eredménytelenül. „Az oldalakat irányító személyek, szervezetek kilétét nem lehetett felfedni. A működés és a tartalmak jellege ugyanakkor sok hasonlóságot mutat a Kreml információs hadviselési akcióival” – állapították meg.
Visszatérő elem ezekben a tartalmakban az úgynevezett Medvegyev-térkép, amely szerint Ukrajna nyugati területeit fel kellene osztani Lengyelország, Magyarország és Románia között. Ez a koncepció már 2022 óta kering az oroszbarát oldalakon, és minden diplomáciai konfliktus idején újra előkerül.
Amikor a hamis hírek „valóra válnak”
A Based Hungary videója után az események súlyos fordulatot vettek. Az ukrán fél is bedőlt a dezinformációnak: az EMPR.media nevű, 200 ezer követővel rendelkező ukrán oldal egy valódi magyar harcjárművekről készült videót tett közzé azzal az állítással, hogy „Magyarország páncélozott járműveket telepített öt kulcsfontosságú ukrajnai határátkelőhelyre”.
Ez a poszt közel félmillió megtekintést ért el, és olyan ukrajnai közhangulatot teremtett, amely szerint Magyarország valóban katonai beavatkozásra készül. Nyílt forrásos ellenőrzéssel később kiderült, hogy a videó a május 8. és 10. között Budapesten megrendezett Ludovika Fesztiválról készült, ahol a Magyar Honvédség bemutatta felszereléseit.
A kormány válaszstratégiája: ellenség belül és kívül
A magyar kormány reakciója a kémbotrányt követően két síkon mozgott. Egyrészt határozottan elutasította a területi revízió vádját, másrészt azonban a kémbotrányt politikai fegyverként használta fel a hazai ellenzék ellen.
Orbán Viktor már május 13-án, a Védelmi Tanács ülése után nyíltan összekötötte az ukrán és a TISZA-szálat: „az ukránok a titkosszolgálati akció keretében felélesztették magyarországi kapcsolataikat.” A kormányzati narratíva szerint a TISZA Párt külföldi érdekeket szolgálva közvetlenül együttműködik az ukrán titkosszolgálattal.
A narratíva építése során a kormányzati média három kulcsfigurát emelt ki „összekötőként”: Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnököt, Tseber Roland ukrán származású üzletembert és Holló István illegális hírszerzőt. Azonban ezeket az állításokat nem támasztották alá konkrét bizonyítékokkal.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője szerint Ruszin-Szendi „be van ütve az ukránokhoz”, míg Tseber Rolandról azt állították, hogy Magyar Péter kapcsolattartója Ukrajna felé. Holló István esetében különösen érdekes, hogy bár befolyásos illegális hírszerző lehetett, a kormányzati kommunikációban ritkábban jelent meg, feltehetően kormányközeli kapcsolatai miatt.
Szélsőjobb: a revízió rabjai
A magyar szélsőjobboldali szcéna reakciója jól tükrözte az Ukrajna-ellenes és revizionista álláspontokat. Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke május 9-ei X-posztjában ugyan szkeptikusan fogadta a kémhíreket, de egyúttal bírálta a magyar kormányt az ukrajnai magyarellenes incidensek elhallgatásáért.
Budaházy György, a szélsőjobboldal veterán alakja „Revíziót!” felkiáltással zárta az ügyre vonatkozó bejegyzését, míg Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztője természetesnek nevezte, hogy Magyarország ügynökök bevonásával információt gyűjt „a jelenleg Ukrajnához tartozó Kárpátalján”.
A szélsőjobboldali szervezetek közül a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a legradikálisabb álláspontot képviseli. 2025. május végén tartott Trianon-felvonulásuk célja már egyenesen Ukrajna feldarabolására való figyelem felhívás volt. Kónyi-Kiss Botond, a HVIM alelnöke fel is szólította a Külügyminisztériumot: „amikor megindulnak a béketárgyalások, érezzék a történelmi felelősséget, mert Kárpátaljának nincs több ideje!”
Figyelemre méltó fordulat következett be, amikor Toroczkai László 2025 májusában váratlanul bejelentette: „a Mi Hazánk nem akar határmódosítást”, helyette a kárpátaljai autonómiát jelölte meg célként. Ez a kijelentés komoly felháborodást keltett a szélsőjobboldali táborban.
Vékony Csongor Levente, a párt volt budapesti elnöke ki is lépett a pártból, Budaházy György pedig kétségbe vonta Toroczkai hitelességét. A pártelnök ezt követően igyekezett meggyőzni támogatóit, hogy „egy percre sem adta fel a történelmi Magyarország álmát”, és a nyilatkozatot implicite hibának nevezte. A belső vita jól mutatja, hogy a területi revízió lehetőségének lebegtetése továbbra is fontos szerepet játszik a szélsőséges nacionalista szervezetek mozgósításában.
Orosz kéz a háttérben
A tanulmány szerint a revizionista tartalmak mögött nem az ukrán média vagy magyar közszereplők állnak, hanem olyan fiókok, amelyek esetében a Kreml befolyása érzékelhető. Takácsy Dorka, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy kutatója szerint „Oroszországnak elemi érdeke az Orbán-rezsim hatalomban tartása.”
Az orosz stratégia két fő célt szolgál: aláásni az Ukrajnának szánt nyugati támogatást, illetve feloldani az oroszellenes nyugati szankciókat. Ehhez a magyar kormány jelenlegi hozzáállása „abszolút ütőkártya” – magyarázza a szakértő.
Az orosz hírszerzés nyíltan is beszállt a kommentháborúba. 2025 júliusában egyenesen az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) sajtóirodája állt elő azzal az elemzéssel, hogy az Európai Bizottság kormányváltást szeretne Budapesten, és erre Magyar Pétert tartja legalkalmasabbnak. Az SZVR szerint ebben a műveletben „a Zelenszkij-rezsim végzi a legpiszkosabb munkát.”
Ez nem az első eset, hogy marginálisnak tűnő oldalak jelentős diplomáciai konfliktusokat kavarnak. A tanulmány felidézi a 2014-es Hídfő.net-ügyet, amikor az orosz titkosszolgálathoz köthető portál azt állította, hogy Magyarország titokban tankokat szállít Ukrajnába. A cikket egy tankokat szállító tehervonat magyarországi állomáson készült képével illusztrálták.
Az orosz külügyminisztérium erre hivatkozva bírálta az Orbán-kormányt, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy ellensúlyozza az akkori, a Krím annexiója miatt megfogalmazott EU- és NATO-kritikákat.
Hasonló mintázat figyelhető meg más regionális konfliktusokban is. 2018-ban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székháza elleni robbantásos merényletről utóbb kiderült, hogy oroszbarátok voltak az elkövetői. 2019-ben pedig az úzvölgyi katonai temető használata miatt alakult ki etnikai feszültség a magyarok és románok között, aminek felhangosításában szintén közreműködött Oroszország.
A palágykomoróci rejtély
Különösen gyanús volt a palágykomoróci görögkatolikus templom gyújtogatásának ügye 2025 júliusában. A kormányhoz közel álló Mandiner elsőként tudósított arról, hogy gyújtogatás történt, és a templom falára azt írták: „Késhegyre a magyarokat.”
Rácz András történész, Oroszország-szakértő azonban alaposabban megvizsgálta a sebtében nemcsak a Mandineren, hanem Orbán Viktor Facebook-oldalán is megjelent fotót. Kiderült, hogy a fényképnek előbb a miniszterelnöknél kellett landolnia, mert azon több minden látszott a helyszínről, mint a hírportálén.
Az ukrán hatóságok nagyon gyorsan lefestették a magyarellenes tartalmat, így egyszerűen nincs magyarázat arra, hogy ki tudta olyan gyorsan elkészíteni azt az egyetlen fotót, és azonnal eljuttatni a magyar kormányhoz – hacsak nem megrendezett volt az egész incidens.
A modern manipuláció eszközei
A tanulmány rámutat a dezinformáció legmodernebb formáinak megjelenésére is. A választási kampányra felállított Nemzeti Ellenállási Mozgalom mesterséges intelligenciával készített videót publikált Magyar Péterről, amelyet Google-hirdetésben nem is jelöltek meg MI-tartalomként.
A Political Capital adatai szerint a proxyszervezetek bődületes pénzeket költenek az interneten. 2025-ben Magyarországról csak a Meta csatornáin (Facebook, Instagram) már több mint 2 milliárd forintért vettek hirdetési felületet politikai témában, ennek 84 százalékát kormányközeli szereplők költötték el.
A magyarországihoz hasonló orosz befolyásolási kísérletek közül az egyik legutóbbi a 2024-es romániai elnökválasztáshoz kapcsolódott. Az első körben egy korábban ismeretlen szélsőjobboldali nacionalista jelölt, Calin Georgescu győzött, akit részben egy TikTok-kampány repített az élre.
A román politikus oroszbarát nézeteit az orosz média terjesztette, de egy több mint 25 ezer álprofilból álló hálózat is mozgósítást végzett. Az akcióhoz csatlakozott Bogdan Peșchir román tiktoker is, aki több mint egymillió euróval finanszírozta a kampányt, ebből 381 ezer dollárt fizetett ki TikTok-felhasználóknak.
A védelem nehézségei és a jövő kihívásai
Molnár Csaba, a Political Capital munkatársa szerint a Kreml kommunikációs modelljének „éppen az a legfőbb eleme, hogy zavart keltsen, elbizonytalanítsa az embereket, akik megcsömörlenek a sok hazugságtól, és inkább kivonulnak a közéletből.”
A szakértő szerint nem lehet mást tenni, mint ellenőrizni az információs forrásokat, és ahol a racionalitás helyett kitapinthatóan az érzelmekre próbálnak hatni, ott óvatosnak kell lenni. Ha pedig a magyar kormányéhoz kísértetiesen hasonló orosz narratívával találkozunk, azon sem kell meglepődni.
Takácsy Dorka hangsúlyozza: „Oroszország aktívan keresi és azonosítja be azokat a kockázatokat, amelyek az Orbán-rezsim túlélését fenyegetik, és ehhez figyelik azt is, hogy kik kerülnek a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe.” Az orosz beavatkozás így mindazokat érintheti, akik kritikusak a kormánnyal szemben.
A tanulmány szerint a közeljövőben nemcsak a magyar politikai erők műhelyeiben készülő dezinformációk fognak megszaporodni, hanem azok is, amelyek külföldről próbálják befolyásolni a választások eredményét. A 2026-os országgyűlési választás előtt várhatóan fokozódni fog ez a tevékenység.
A kutatók figyelmeztetnek: az orosz dezinformációs kampányok nem feltétlenül konkrét politikai eredményeket céloznak, hanem a társadalmi kohézió gyengítését és a demokratikus diskurzus aláásását. „Az ilyen jellegű információk egymásra rakódnak a memóriában, és különösen a politikailag nem teljesen elkötelezettek esetében befolyásolhatják, hogy a szavazás napján kire adják le a voksukat” – magyarázza Molnár Csaba.
A teljes tanulmány a HDMO projekt keretében készült, amelyet az Európai Bizottság finanszíroz. A kutatás rávilágít arra, hogy a magyar közösségi média már nem csak belső politikai viták színtere, hanem nemzetközi információs hadviselés célpontja is.
Források: HVG, Political Capital
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
