A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének Móra Közösségi Terében Szolnokon Nagy-Bana Zsanett, a Kistérségi Egészségfejlesztési Iroda (EFI) munkatársa tartott előadást demenciáról az érdeklődőknek. Érdekessége volt a programnak, hogy azt online is lehetett követni.
Az EFI alapvető prevenciós célú szolgáltatásokat nyújt, a szolnoki járás lakosainak. Életmódváltó programokat és közösségi szintű egészségnevelési és egészségfejlesztési programokat valósítanak meg. Az egyesület és az iroda már évek óta együttműködnek egymással.
A demencia diagnosztikai kritériumai magukban foglalják az értelmi, érzelmi és a társas képességek hanyatlását, melyek korlátozzák a társas életet és a teljesítőképességet. Vezető tünete az emlékezetzavar. Kezdetben a rövidtávú memória károsodik, mind a felidézés, mind a megjegyzés zavart szenved. Később a hosszútávú emlékezetből is eltűnnek emlékek, így a beteg egyre több készséget és képességet veszít el.
Az előadó elmondta, hogy ez a betegség világszerte több millió embert érint. Leginkább már csak középsúlyos, vagy súlyos stádiumát veszik észre, ilyenkor is főként a hozzátartozók fordulnak a háziorvoshoz, hogy segítséget kérjenek beteg családtagjuk számára. A betegség főleg a 65 év feletti korosztályt érinti, de létezik fiatalkori demencia is.
A demencia nagykövete hozzátette, hogy maga a betegség nem gyógyítható, de tünetei enyhíthetőek, a lefolyása elnyújtható. Kutatások bizonyítják, hogy a zene, az olvasás, a rádióhallgatás mind jó hatással vannak az agyra, segítik a betegség megelőzését, ám leginkább a mozgás, a séta az igazán hatékony ebben a tekintetben.
Nagy-Bana Zsanett előadása után a demencia megelőzésének jegyében egy érdekes mozgásformával ismertette meg a résztvevőket, melynek neve: táncterápia. Ezt a mozgásformát országszerte kilencen népszerűsítik a különböző szociális intézményekben és egyéb programokon. Lényege, hogy az agy jobb és bal féltekéje minél összehangoltabban dolgozzon. A gyakorlatok ülve is végezhetőek, egy átlagember számára fizikailag nagyon könnyűek.
– Az ember először csak mosolyogva kezd bele, mondván, ó, hát menni fog ez, kis mozgás nem árt – mondta Lukács Ágota, az egyik vak résztvevő.
– Jól is esik megmozgatni először fejünket, karjainkat, lábainkat. Aztán bonyolódik a gyakorlatok sorrendje, mi pedig észrevesszük, hogy leginkább bizony az agyunk dolgozik, Mivel nem fárasztóak a gyakorlatok, végig mosolyogva tornázunk, jót nevetve magunkon, ha mégis eltévesztjük a sorrendet, végül pár másodpercig össze-vissza kalimpálunk, míg rendbe nem tudjuk szedni figyelmünket, és vissza tudunk állni a helyes sorrend követésére. Ha már picit is másra figyelünk, már ki is estünk a megfelelő sorrend tartásából – tette hozzá.
A program sikerességét az is mutatta, hogy rengeteg kérdés merült fel a résztvevőkben, amelyet az előadóval meg is tudtak beszélni.
Képünkön a program egyik résztvevője, Lukács Ágota (balra) látható Nagy-Bana Zsanettel
