Egy új élet világra hozása akkor is kulcsfontosságú élmény, ha maga a születés nem mindig zökkenőmentes. Bár a nőközpontú szülészeti ellátásra való törekvés Magyarországon is több évtizedes múltra tekint vissza, az általános tapasztalatok azt mutatják, hogy meglepően sok nővel történik szülészeti erőszak, ami nem csupán egy kellemetlen élmény, hanem sok esetben meghatározó tényezővé válhat mind az anya, mind a baba számára. Azon túl, hogy lelki traumát okozhat, előfordul olyan eset, ahol fizikai sérülés is történik.
„Garai Mixi szülésznő meghatározásában: „minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a szülő nő beleegyezése (gyakran tudta) nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában, ideértve a várandós gondozást, a szülés folyamatát és a gyermekágyas időszakot is” kimeríti a szülészeti erőszak fogalmát.”
A szülészeti ellátással kapcsolatos adatok jelenleg csak kis számban és korlátozottan érhetők el. Ennek ellenére létezik olyan NEAK adat, amely betekintést enged a császármetszéses szülések számába. A statisztikai mutató az jelzi, hogy szinte minden kórházban jelentős ez az arány. A miskolci szülészeten ugyan a 2021-es adatokhoz képest 2022-ben nem volt jelentős emelkedés a császármetszéses szülések esetében, ugyanakkor az arányszám évek óta itt is elég magas.
Az adatok szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházában a szülések több, mint 40 %-a végződik hasi szüléssel. A miskolci intézmény ezzel az arányszámmal a középmezőnyben van az országos összehasonlításokat megnézve.
A szülészeti ellátás problémáival szinte minden várandós nő találkozik, bár nem mindig tudja a szülés közben azonosítani, hogy egy-egy vizsgálat vagy beavatkozás mennyiben elkerülhetetlen része a folyamatnak.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem szükséges mindent megtenni azért, hogy a babát világra hozó nővel a lehető legkevesebb esetben történjen olyan dolog, amire a tudtán kívül és a beleegyezése nélkül kerül sor. Ez a fajta jogsértés jelenleg Magyarországon mindennaposnak nevezhető, és szinte minden esetben következmény nélkülinek tekinthető. Ezért ezen a téren való változás/változtatás rendkívül lassú és nehézkes folyamat.
Iványi Anna az EMMA Egyesület és a Másállapotot a szülészetben Mozgalom aktivistája. Szülésznőként szakavatott ismerője a születésnek. Mivel a rendszer szintű problémát éppen olyan jól ismeri, mint a nők oldaláról fellépő igényt, ezért koránt sem véletlen, hogy a szülészeti erőszak csökkentése és megszüntetése kiemelten fontos számára.
Mik azok a tényezők, amik leginkább gátolják a pozitív változást a szülészeti erőszak témakörében?
Sok esetben a „szokásjog”. Bár a tudomány folyamatosan fejlődik, számos egészségügyi intézményben, szülészeten, a korábbi évtizedekben megszokott protokollt folytatják. Ezért az új szemlélettel és korszerű tudással rendelkező fiatal orvos generáció lényegesen kisebb mértékben kap teret és lehetőséget a szülészeti ellátásban történő előrelépésben, mint amit a nők igényelnének. Ez akkor is így van, ha egyre több kutatási eredmény támasztja alá az új irányzatok térhódításának jogosságát.
A változás elősegítését az is nehezíti, hogy szinte egyáltalán nem lehet olyan kórházi információkhoz hozzáférni, amiből hiteles adatok nyerhetők a feleslegesen elvégzett vizsgálatok, a megindított szülések, a burokrepesztések tekintetében. Még kevésbé nyerhető adat azokról az eseményekről, amikor sérülés, vagy valamilyen tartósabb károsodás a következménye a beavatkozásnak. Pedig ezeknek a számoknak az összehasonlítása, a szülések lefolyásának pontos ismerete tenné lehetővé, hogy elinduljon egy változási folyamat. Amennyiben egyértelműen láthatóvá válna az intézményi, vagy adott esetben az orvosi tevékenység, nyilvánvalóvá válna az adott intézményben folyó egészségügyi munka milyensége. Ez a megoldás önmagában is ösztönző hatással lehetne, mivel világosan megmutatkozna, hogy egy-egy intézményben mennyi és milyen lefolyású szülés zajlik. De úgy tűnik, egyelőre ilyen jellegű összehasonlításra semmilyen lehetőség nincs.
Miben lehetne előrelépni a szülészeti erőszak megszüntetése terén?
Valójában a legfontosabb kérdéseket az egészségügyi törtvény szabályozza. Minden beavatkozás előtt tájékoztatni kellene a nőt arról, mi fog történni vele. A beleegyezése nélkül, a tudtán kívül nem történhetne vele semmi.
A szülés nem betegség, hanem egy biológiai folyamat, aminek során új élet jön a világra. A nőnek pedig törvény által biztosított döntési joga van. Ahhoz, hogy tudatos, és önmaga és a babája egészségét is szem előtt tartó felelősségteljes döntést tudjon hozni, megfelelő információkkal kell rendelkeznie.
Azonban számos esetben éppen az önrendelkezési státusz csorbul azzal az indokkal, hogy az orvos, illetve a jelenlévő egészségügyi személyzet „jobban tudja” mire van szükség a szülő nő és a megszületendő gyermek érdekében. Miközben mindegyik szempont érvényesülhetne, amennyiben az anya minden esetben megfelelő tájékoztatást kapna, ha konzultálnának vele a lehetőségeket és alternatív megoldásokat illetően. Aminek köszönhetően valóban az anya és gyermeke érdekei érvényesülhetnének a nőközpontú szülészeti ellátás szempontjait előtérbe helyezve.
Miközben a nőket arra igyekeznek felkészíteni, hogy a szülés egy természetes folyamat és megfelelő támogatottság esetében a legtöbb nő rendelkezik annyi lelki és fizikai erővel, amivel világra tudja hozni a gyermekét, eközben a mai napig a kórházi szüléseket ösztönzik az orvosok. Ennek a tendenciának köszönhetően a szüléssel kapcsolatos döntési jogok nagy részét is orvosi kompetenciaként kezelik a szülészeteken, amivel együtt jár az a tényező is, hogy a szülészeti erőszakként értékelhető beavatkozások számában nincs jelentős változás.
Kupcsok Julianna szociológus, kutatási programvezető, az EMMA Egyesület keretében tevékenyen részt vesz a korszerű tájékoztatásért folyó küzdelemben a szülészeti erőszak megszüntetése érdekében.
Egyfajta „kórházi intézményi beavatkozássá” vált a szülés, aminek az irányítása az orvos kezében van. Normál esetben a szülésznő lenne hivatott arra, hogy segítse az anya természetes élettani folyamatát. Orvosi beavatkozásra csak akkor lenne szükség, ha azt a baba, illetve az anya életének védelme teszi indokolttá. Ugyanakkor a gátmetszések többsége, a kézzel történő méhszáj tágítás, az oxitocin gyakori alkalmazása, a szülési folyamat orvos által történő megindítása, sőt a császármetszések egy része sem támaszthatók alá minden esetben egészségügyi, illetve életmentési szempontokkal. Ráadásul az esetek többségében ezeket nem is egyeztetik a szülő nővel, hanem a vajúdó nő „feje fölött” döntenek arról, mi történik az anyával és gyermekével. Ezt a hozzáállást az is erősíti, hogy a szülész orvos elsősorban olyan eseményekre van felkészítve, ami patológiás szülésnek számít, tehát igényel orvosi beavatkozást. Ezért gyakran az a hozzáállás válik dominánssá, hogy a probléma elkerülése érdekében, az orvos megpróbálja beavatkozással megelőzni a szülési nehézség kialakulását. Ezekre sok esetben elkerülhetők lennének, amennyiben elegendő idő és szakszerű figyelem állna rendelkezésre a vajúdás kísérésére. Azt azért látni kell, hogy bár történt némi előrelépés, ugyanakkor áttörő változás nincs. Emellett a covid is nehezítette a helyzetet és érzékelhető visszaesést jelentett az elmúlt években, amikor korlátozva volt külső személy jelenléte a kórházakban.
Mit tehet az egyesület azért, hogy eredményeket érjenek el a szülészeti erőszak csökkentése érdekében?
A lelkisegély vonalunkra nagyon sok olyan megkeresés érkezik, amikor az anyák arról számolnak be, hogy szülészeti erőszak történt velük a gyermekük világra hozása során. Az EMMA Egyesület keretében igyekszünk a lehető legtöbb segítséget megadni az érintetteknek. A figyelemfelhívás, a téma iránti érzékenyítés mellett a hozzánk forduló nőknek elsősorban abban igyekszünk támogatást adni, hogy tudatosabbak legyenek, a korábbiaknál sokkal több információval rendelkezzenek. Felismerjék azokat a helyzeteket, amelyek szülészeti erőszaknak minősülnek. Cél, hogy visszakapják az önérvényesítés lehetőségét, és képviselni tudják saját maguk és a gyermekük érdekeit. Annál is inkább, mert létezik a családbarát irányelv, amiben a szakemberek számos szakmai irányelvet fogalmaztak meg a szüléssel kapcsolatban. Ezeknek a szempontoknak a gyakorlati életben, a szülészeteken történő betartása már önmagában nagymértékű áttörést hozna. A probléma az, hogy ezek az irányelvek intézményi szinten nem kerülnek mindennapi alkalmazásra, hanem a korábbi évtizedek jól begyakorolt rutin eljárásait követi a legtöbb orvos. Akkor is, ha az évtizedek óta alkalmazott módszerek már a szülészeti szakmai megítélés szempontjából is elavultak.
Az EMMA műhelyekben, -amelyek sorstárs segítő csoportok-, megvitatjuk a nőkkel kapcsolatos kérdéseket. Ennek keretében tudunk beszélni a szülészeti erőszak témaköréről is. Arról, hogy ezek a történések nem egyedi, és nem lokális problémák, hanem rendszer szintű, társadalmi léptékű, családot érintő kérdések, amikkel sokkal szélesebb körben kell foglalkozni. Hiszen a szülés és a születés olyan része az életnek, ami egész életünkre meghatározó lehet.
Szerző: Csaba Beatrix
Fotók. EMMA Egyesület
