Miközben Szolnokon politikusok szorgalmazzák a szúnyoghelyzet megoldására a kémiai gyérítést, addig valódi szakemberek ezt a módszert pont saját érdekünkben nem ajánlják. A kémiai védekezés káros és később, igazi veszélyhelyzetben visszaüthet. A kémiai védekezés ugyanis járványoknak ágyaz meg.
Uniós direktíva nehezíti a szúnyogok elleni védekezést – jelentette ki a legutóbbi szolnoki közgyűlésen Ligeti József. Az ellenzékből – finoman szólva – kivált képviselő azt panaszolta napirend előtti felszólalásában, hogy az unió nem engedélyezi a légi kémiai védekezést, emiatt sok a szúnyog, ami megkeseríti az emberek életét.
Szerinte a kémiai védekezés hatékonysága nagyságrendekkel jobb, mint a földi meleg ködös irtás. Ez ugyanis nem jut be pont azokra a helyekre, ahol a pangó vizek kialakulnak.
Fejér Andor városüzemeltetésért felelős alpolgármester válaszában kifejtette, hogy tavasszal ez a legkiemeltebb városüzemeltetési feladat. Ilyenkor folyamatosan méri a szakember a szúnyogpopuláció nagyságát. Idén már négyszer volt légi biológiai szúnyoggyérítés. Elismerte, hogy a jelenlegi kijuttatási módszer nem elegendő. Hozzátette, a polgármester kezdeményezésére sikerült elérni az utóbbi két évben, hogy ismételten lehessen légi szúnyoggyérítés.
Szalay Ferenc polgármester ehhez hozzátette, minden évben két gonddal küzd a város, a hóval és a szúnyogokkal. Mindkettő komoly pénzeket igényel. Az utóbbi években háromszor volt nagyon komoly gond a szúnyoghelyzettel.
Hangsúlyozta, hogy a biológia módszer a legfontosabb része a gyérítésnek, Ekkor már lárva állapotban gyérítik a vérszívókat.
Most az a gondolat támadt, hogy szúnyoglárvacsapdákat kellene kialakítani, ami még jobban rátesz a hatékonyságra. Hozzátette, abba is bele kell gondolni, hogy mi lesz azokkal az állatokkal, amelyek szúnyogokkal táplálkoznak. A helyes arányt már csak érdekükben is tartani kell. Hangsúlyozta, a városüzemeltetés nagyon komoly munkát végez annak érdekében, hogy a szúnyoggyérítés megtörténjen.
Mint mondta, “elindultak” a katasztrófavédelem felé, hogy újra engedjék fel a repülőket, és újra lehessen irtani. Szerinte nem lehet erről a lehetőségről lemondani. Kiemelte, hogy az uniónak sok okos gondolata van, mekkora legyen a krumpli, az uborkának milyen formája legyen, de az, hogy megtiltja a légi kémiai irtást, idézzük: “onnan ő ide”, akkor valószínű nem tudják, hogy itt mi van akkor, amikor nyáron szúnyog van.
A városnak 800 hektáron kell a szúnyog ellen védekezni, ahova nem lehet kimenni csak úgy háti permetezővel kimenni. Szerinte is valóban a légi védekezés a megoldás, de elismerte, a meleg ködös földi védekezés is elég jó eredményeket hozott.
Nos, akik a kémiai védekezést melegen szorgalmazzák, azoknak lehet tanulságos a Telex.hu-n megjelent írás. Ennek már a címe is sokat mondó: A járványok számára tesszük magunkat sebezhetővé, ha nem változtatunk a szúnyogirtáson.
Ligeti József figyelmesen tanulmányozhatná Szalay Ferenccel együtt azt, hogy miket is írtak a cikkben.
Például ilyeneket:
“Újabb három éven át főként kémiai idegmérgekkel gyéríthetik Magyarországon a szúnyogok nagy részét, és ez nemcsak ökológiai károkat okozhat, de emberi járványok kitörésének is megágyazhat.”
Vagy ezt:
“Magyarországon régóta rendszeres a szúnyoggyérítés, de egyelőre az elavult módszerek vannak többségben. Míg Németországban már a 70-es évek óta használnak biológiai módszereket szúnyoglárvák elpusztítására, és Nyugat-Európában sok helyen csak rendkívüli körülmények közt és nagyon korlátozott területen engedélyezett a kémiai szerek bevetése, addig nálunk még mindig ez a módszer jelenti a fő megoldást, és nem is látszik a paradigmaváltás igénye.”
A cikkben olyan megállapítások olvashatók, mint ez:
“A kémiai szerek idegmérgek, ráadásul a szúnyogok képesek ellenük rezisztenciát kialakítani, így hosszabb távon a kémiai szerek vagy hatástalanok velük szemben, vagy kevésbé hatásosak – főként ha a hazai gyakorlathoz hasonlóan hosszú ideig túlhasználják.”Az idegméreg elpusztítja ugyan a szúnyogokat, de nagyjából minden mást is, az olyan ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó rovarokat is, mint a méhek. A találati arányuk tehát nagyon csekély, miközben a természetbe mégis nagy mennyiségű méreg kerül. Mindeközben a rezisztencia is kialakul a szúnyogokban, ami a méreg későbbi sikeres alkalmazását teszi lehetetlenné, amikor arra valóban nagy szükség lenne egy-egy járványügyi helyzet csírájában történő elfojtásához.
Mindezeket nem egy volt katonából önkormányzati politikussá vált ember, hanem Kemenesi Gábor virológus, tehát egy valódi szakember mondta el.
Érdemes elolvasni az egész cikket!
