„Egy hatvanlakásos és egy hetvenlakásos tízemeletes pontház épül Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen. A kivitelező a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat. Az átadást szeptemberre, illetve novemberre tervezik.” – írta a Szolnok Megyei Néplap 1988. február 13-án.
Szolnok 1876-ban megyeszékhely lett, a lakossága a következő évtizedekben fokozatosan növekedett. A II. világháborút követően már több mint 40 ezren éltek itt és további meredek népességnövekedéssel számolt. A hatvanas években felvetődött a kérdés, hogy hol terjeszkedjen tovább Szolnok, hová lenne célszerű új lakótelepeket építeni. Először 1969-ben készült el az a terv, amelyik a Kisgyepen kívánta kialakítani a modern, nagyvárosi lakóövezetet. Később ez lett a Széchenyi városrész.
A központtól másfél órás gyalogútra fekvő Kisgyep akkoriban Szolnok egyik legelmaradottabb területe volt, itt éltek a legszegényebbek és a talajvíz is magas volt. Ez utóbbinak az az oka, hogy a 19. században még egy összefüggő tó volt a területen.
Viszont a Kisgyep mellett szólt, hogy alig volt beépítve, ekkor még csupán néhány vályogházat találhattunk itt. Végül 1969-ben úgy döntöttek, hogy itt építik fel az ötezer lakásból álló telepet és elkészültek a tervek, de ezek soha nem valósultak meg. 1971-ben megkezdődött a tereprendezés, de az 1972-es beruházási stop és az új paneltípus gyártás is közbeszólt. Ráadásul a városvezetés már egy hatezer lakásos telepről álmodozott.
Az újabb, 1974-ben napvilágot látott tervek alapján készült el a lakótelep, de néhány épülettel kevesebb jelent meg a valóságban, illetve a tervrajzokon szerepelt egy mesterséges tó. A vízfelülettel a mikroklímát és a városképet szerették volna javítani, de sajnos ez sem valósult meg.
Az első lépés 1975-ben az előközművesítési munkálatok megkezdése volt és aztán 1976. március 15-én beemelték az első elemet, majd 1977. januárjában az első lakásokat birtokba vették a lakók. A kezdeti időkben nem voltak járdák, az utak pedig folyamatosan sarasak voltak a területen dolgozó munkagépektől. Az első beköltözők gyakorlatilag egy munkaterületen éltek és az épülő lakótelep környékén nem volt se bolt, se iskola. Az első ideiglenes ABC-t csak 1977. áprilisában nyitották meg, majd 1980. szeptemberében egy állandó boltot is kaptak a környéken lakók. Az Aranykannában a nyitás napján nyolcmilliós árukészlettel várták a vásárlókat.
A következő években egyre több szolgáltatás vált elérhetővé a Széchenyi városrészben. A fodrászat, szabóság, ruhabolt és piac mellett 1979-ben megnyílt az első óvoda, majd 1980-ban az első iskola is.
1985-re a tervezett lakásszám háromnegyede, azaz 4.272 lakás épült fel az egykori Kisgyepen és úgy döntött az akkori városvezetés, hogy nincs szükség további otthonok építésére a városrészen. A magas ingatlanárak, a városközponttól való távolság és a rossz hírnév miatt egyre kevesebben szerettek volna ideköltözni. Ráadásul a népesség sem növekedett abban az ütemben, mint ahogyan azt előzetesen várták.
Azóta már sokat fejlődött a Széchenyi és a megyeszékhely egyik legjobban kiépített városrészévé vált.
Forrás: MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltára
