Ez volt Selmeczi Roland utolsó mondata a családjához – 15 éve hunyt el a színművész

Megosztás

Tizenöt éve, hogy egy tragikus balesetben elhunyt a népszerű színművész, Selmeczi Roland.

Szolnokra utazott a Feketeszárú cseresznye című darab próbájára, ám a hazafelé vezető úton egy végzetes baleset örökre elszakította őt a gyermekeitől, akik azóta felnőttek, ám édesapjuk emlékét örökre őrzik.

A művészt a felesége, Melinda mellett két gyermeke, az akkor 12 éves Dorottya és a 6 éves Gergely gyászolta. Selmeczi özvegye úgy döntött, az a legjobb módja, hogy mindannyian feldolgozzák a gyászt, ha nem kezelik tabuként a tragédiát.

– Dodó számára elképesztő trauma volt az édesapja elvesztése, hiszen – mint minden kislány – ő is szinte szerelmes volt az apukájába. Geri csak hatéves volt, de neki sem volt egyszerű a tragédiát követő időszak. Segített, hogy beszéltünk róla. Így mindennap megjelent valamiképpen az édesapjuk, hol egy íz, hol egy illat, hol egy barát idézte fel az emlékét, írta a Blikk.

A mai napig sokszor kezdek nekik úgy mondatot, hogy „apád azt mondta volna, hogy…” Pedig a gyerekek már felnőttek, Dodó külön él, de nála és az öccsénél is rengeteg fotó, plakát, emlék van a falakon. A barátok, a kollégák és a család rengeteget segített Roland halála után, én pedig fontosnak tartottam, hogy az a közeg vegye körül őket, amiben addig éltek. Rengeteget jártunk színházba, bográcsozni, és ilyenkor óhatatlanul szóba került Roland is – meséli a Blikknek Selmeczi özvegye, Melinda, aki nem tagadja, január utolsó előtti napja mindannyiuk életébe kitörölhetetlenül beleégett.

– Együtt vacsoráztunk, aztán Dodóval mentek a Vígszínházba. Geri még kicsi volt, nem tartott velük. Roland nagyon pozitív volt és jókedvű. Este hazajöttek Dodóval, majd azt mondta:

„Egyelőre ennyit belőlem nektek”.

Ezután megöleltük egymást, Geri pedig mindannyiunkat próbált átfogni a kis kezeivel – mondja Melinda, akinek az emlék felidézésekor még ennyi év után is elcsuklik a hangja.

A családfőt ekkor látták utoljára, az emléke azonban örökké él, gyakran meg is idézik a gyerekek.

Forrás: Blikk.hu, Fotó: Fuszek Gábor

Kapcsolódó cikkek