Segítsünk Kállai Máriának

Megosztás

(szatíra)

Nagyon aggódunk dr. Kállai Máriáért. Szolnok fideszes parlamenti képviselője ugyanis a jelek szerint a kényszeres cselekvés csapdájába esett. Ha valaki nem tudná, miről van szó, gyorsan tisztázzuk: ilyen kényszeres cselekvés például az, ha valaki elindulás után több tucatszor is visszamegy a lakásba ellenőrizni, hogy kihúzta-e a vasalót. Igazából tudja, hogy kihúzta, de amikor legközelebb elindul, ismét visszafordul, mert úgy érzi, azért még egyszer meg kell néznie. A biztonság kedvéért. Majd aztán újra és újra.

Ugyanígy van dr. Kállai Mária a Facebook bejegyzésekkel.

Szolnok fideszes országgyűlési képviselője ugyanis szinte minden bejegyzését ugyanazzal a mondattal zárja: „Stop Gyurcsány!”

  • Ha a diabéteszes gyerekek családjának megsegítéséről ír, a végére odaszúrja: „Stop Gyurcsány!”
  • Ha a környezetvédelemről posztol, a végén ott van, hogy „Stop Gyurcsány!”
  • Dönthet a valutaalap az ország átminősítéséről, írja Kállai Mária, majd odabiggyeszti: „Stop Gyurcsány!”
  • Jön a hétvége – „Stop Gyurcsány!”

Az emberek persze látják ezt, de szólni egyikük sem mer. És ez valahol érthető is, hisz a politikus valószínűleg nincs is tudatában ennek a kényszeres szokásának. Ő valószínűleg ugyanúgy posztolgat, mint bárki más, csak épp a végén egy ellenállhatatlan és szorongató belső késztetés hatására mindig oda kell írnia: „Stop Gyurcsány!” 

Az efféle kényszeres cselekvések általában énidegen, az akarattól függetlenül felbukkanó gondolati tartalmak, melyeknek az egyén megpróbál ellenállni, a gondolatot elhessegetni, de többnyire alulmarad.Ugyanakkor ez a belső küzdelem hihetetlen lelki szenvedést okoz az illető számára és jelentős energiákat von el.

Bele sem merünk gondolni, hová fajulhat még mindez. Elképzelhető, hogy hamarosan dr. Kállai Mária már a boltban is úgy áll be a sorba, hogy „Húsz deka parizert kérek és stop Gyurcsány!” Akkor vajon mi lesz?

Egy biztos: ez a helyzet magától nem fog megoldódni. Dr. Kállai Máriának segítenünk kell – a kérdés már csak az, hogy miként. Talán ha kicsivel több szeretetet kapna… Mondjuk, ha mindenki, aki találkozik vele, rámosolyogna, és azt mondaná: „nincs semmi baj”… Meg hogy „minden rendben van…” Talán akkor picit megnyugodna.

Próbáljuk meg. Mert hiszen Fidesz ide vagy oda, mégiscsak egy ember lelki békéjéről van szó.

Kapcsolódó cikkek