Jogilag szinte semmi újdonságot nem tartalmaznak az Orbán Viktor miniszterelnök által bejelentett, “gyermekvédelmiként” meghirdetett országos népszavazás kérdései. A legtöbb témát jelenleg is egyértelmű törvényi szabályozás rendezi, így például a magyar jog most sem tesz lehetővé nemátalakító kezelést kiskorúaknak.
Emiatt a népszavazás inkább a jelenleg is zajló nemzeti konzultáció hangulatára hasonlít: értelme nem sok van, politikai haszna – a kormány várakozásai szerint legalábbis – annál több. Az, hogy a kormány és a Fidesz a közbeszédet is tematizáló “válaszlépésként”, politikai akcióként kívánja használni a népszavazást a melegellenessé formált pedofiltörvény miatti brüsszeli kritikákkal szemben, mi sem bizonyítja jobban, hogy a hvg.hu-hoz eljutott információk szerint a kormánypártok környékén már július elején-közepén szóba került egy közelgő, “gyermekvédelmi” népszavazás lehetősége. Már az elnevezés – gyermekvédelmi népszavazás – is politikailag jól megkomponált, hiszen bárki, aki támadja, kritizálja a referendumot, arra rásüthető, hogy a gyermekvédelem ellensége. Márpedig, mint azt alább összeszedtük, a népszavazás kérdései jogi szempontból vagy értelmezhetetlenek, vagy törvényességi, jogértelmezési aggályokat vetnek fel. Nézzük egyenként a kérdéseket:
1. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat tartsanak?
Ez a népszavazási kérdés a melegellenessé formált, júniusban elfogadott törvénycsomag további szigorítását célozza. A törvény ezt a témát ugyanakkor elég konkrétan kezeli: a köznevelési törvény módosításával már most is előírja, hogy felvilágosító programokat csak az államilag jóváhagyott civil szervezetek végezhetnek iskolákban. A már hatályos rendelkezés úgy szól: “A nevelési-oktatási intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet tanórai vagy egyéb, tanulók részére tartott foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást (e § alkalmazásában a továbbiakban: program) csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.”
Sőt, már azt is rögzíti a törvény, hogy a fentiek megsértése szabálysértésnek minősül. Amit még nem tudunk, az néhány részlet, mivel a törvény szerint az oktatásért felelős miniszter később ezeket rendeletben határozza meg, és ez a rendelet egyelőre még nem jelent meg. Ilyen, még nem tisztázott részlet például az, hogy mely állami szerv vezeti majd a foglalkozások tartására jogosult szervezetek nyilvántartását, illetve melyek lesznek a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartás-kezelés részletes szabályai. A népszavazási kérdés ehhez képest annyi változást jelentene, hogy nem az állami szerv dönt egymaga ebben a kérdésben, hanem, ha ezt a felvetést a választók többsége támogatja, akkor a felvilágosító foglalkozások egy szűkebb körét, a szexuális irányultságokat bemutatókat érintőket szülői hozzájáruláshoz kötné.
Mivel nemcsak a homoszexualitás, hanem a heteroszexualitás is “irányultság”, e logika alapján valójában semmilyen szexuális tartalmú foglalkoztatást nem lehetne tartani szülői hozzájárulás nélkül. Kérdés, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban: a szülők döntésének megfelelően minden gyerek “fakultatívan” vehetne részt a hatályos törvény alapján amúgy is csak államilag ellenőrzött résztvevővel tartott foglalkozásokon? Amelyik gyerek szülője nem járul hozzá, az a gyerek mit csinál majd az adott osztályfőnöki órán, az ő felügyeletüket kire bízzák? Vagy esetleg “többségi döntés” lesz osztályonként vagy iskolánként: ha a szülők legalább fele nemet mond, akkor egyáltalán nem tartható ilyen foglalkozás? Vélhetően ezeket a részletszabályokat is miniszteri rendeletben rendeznék, de mondjuk a népszavazás előtt nem ártana tisztázni, mire mond igent vagy nemet a szülő a referendumon.
2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
A népszavazási kérdés nem indokolt, mert a pedofiltörvény ezt a témát rendezi, ez a passzusa már életbe lépett a referendum meghirdetése előtt. A jogszabálycsomag ugyanis úgy módosította a gyermekvédelmi törvényt, hogy az kimondja a nem megváltoztatása “népszerűsítésének”, sőt “megjelenítésének” tilalmát is. A törvényszöveg szerint: “E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” Vagyis
bár a kérdés egyértelmű, okafogyott is, ráadásul arra nincs releváns adat, hogy Magyarországon mennyire gyakori a nemátalakító kezelések népszerűsítése a kiskorúak körében,
és vajon lenne-e valós társadalmi igény ennek korlátozására. Tény, hogy a kormányzat, a Fidesz–KDNP és a kormánypárti sajtó már a pedofiltörvény apropóján is gyakran hangoztatta – külföldi példákra hivatkozva –, hogy a nemátalakítást propagálják az iskolákban, és a törvénymódosításra éppen azért van szükség, hogy a szexuális felvilágosító foglalkozásokat tartó szervezetek kontrollálásával ezt Magyarországon megakadályozzák.
3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetők legyenek nemátalakító kezelések?
Ez a népszavazási kérdés felesleges, hiszen a magyar jogi szabályozás most sem tesz lehetővé nemátalakító kezelést kiskorúaknak. A törvény megváltoztatásáról pedig egyelőre sem a parlamenti többséget jelenleg birtokló Fidesz-KDNP, sem az ellenzéki pártok nem tettek ígéretet esetleges kormányra kerülésük esetére. Amint azt a nemváltoztatásról a hvg360-on megjelent cikkben már tárgyaltuk,
eddig is úgy volt – összhangban a világszerte érvényes gyakorlattal –, hogy nemátalakító beavatkozásokat csak nagykorúakon lehet végezni Magyarországon.
Sőt, itthon az ilyesmit előkészítő pubertásblokkolásra sincs szabályos lehetőség. Külföldön az erre szolgáló szert off-label, azaz a hivatalos alkalmazási előírástól eltérő módon vetik be serdülőknél. Máshol ez többnyire az orvos felelőssége, de itthon ehhez is a gyógyszerhatóság (OGYÉI) engedélye kellene minden egyes páciens esetében. Ilyen kérelemre még nem volt példa. Elvben tehát az a helyzet, hogy ha 18 év alatt valaki a transzneműség dilemmájával kerülne szembe, legfeljebb arra számíthat, hogy hosszan elbeszélget egy pszichiáterrel vagy más szakemberrel.
4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
A kérdés nem konkrét megfogalmazása miatt nehezen értelmezhető, hiszen nem derül ki belőle, hogy pontosan mi számít befolyásoló tartalomnak, és milyen körben való bemutatásról beszélünk. Leginkább úgy tűnik, hogy a pedofiltörvény már idézett gyermekvédelmi törvényt módosító passzusára vonatkozhat, miszerint 18 év alattiaknak tilos “pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” Ez esetben viszont szintén egy olyan témát vet fel a kérdés, amit a kormánypártok javaslatára az Országgyűlés már törvényben rendezett. A választási lehetőség legfeljebb annyi, hogy megerősítik-e a “nem” szavazatukkal a válaszadók a kormányzat eddigi intézkedéseit, vagy sem.
5. Támogatja-e Ön, hogy a kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Hasonló a helyzet, mint az előző kérdésnél, ez is az eredetileg pedofilok szigorúbb büntetését célzó, utólag melegjogi szervezetek ellen hangolt törvény vonatkozó passzusának megerősítését célozhatná – legalábbis a kormány tervei szerint.
A kormányfő által bejelentett kezdeményezés tehát egyfajta “ötnemes” népszavazásként fogható fel, melynek nincs igazán jogi következménye, legfeljebb politikai célja. Ha érvényes és eredményes népszavazáson a kérdésfeltevésekből következtethetően a kormány szándékai szerint a többség mind az öt kérdésre nemmel válaszol, akkor valójában semmit nem kell tennie a jogalkotónak, hiszen minden érintett témát jelenleg is törvény szabályoz. Az Országgyűlésnek legfeljebb abban, a kormány által nem várt esetben keletkezne jogalkotási kötelezettsége, ha az igen válaszok kerülnének többségbe, mert akkor meg kellene változtatnia a hatályos szabályozást.
via HVG
