Megfeneklett csónakok, felszínre került fatönkök és a magasból különös mintázatokat rajzoló meder: Pál László ezekben a látványokban is kereste a Tisza-tó szépségét. A Paul’s Vision alkotója nyolc évig kórházlelkészként szolgált Sátoraljaújhelyben, 2019 óta pedig a Poroszlói Református Egyházközség beiktatott lelkipásztora. Hivatása mellett fotózik, grafikákat és drónfilmeket készít, munkáira vizuális misszióként tekint. Az aszályról készült fotósorozatával és filmjével úgy szeretné megmutatni a megváltozott tájat, hogy az emberek továbbra is kíváncsiak maradjanak rá. Arról kérdeztük, mit látott a drón kameráján keresztül, hogyan érinti a vízhiány a környéken élőket, és miként kapcsolódik alkotásaihoz a veszteség és a remény személyes tapasztalata.
Fel tudja idézni azt a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy filmet készít az aszályról? Mit látott a tónál, amit mindenképpen meg akart mutatni másoknak?
„Április 4-én indítottam el a Paul’s Vision nevű oldalamat, amit megelőzött egy 7 hónapos intenzív tanulás, és filmkészítés, egy tenyérnyi drónnal. Előbb a templomunk tetőhéjazat cseréjét szerettem volna dokumentálni, aztán rájöttem milyen lehetőségek vannak az eszközben. Az egyházmegyém templomairól kezdtem kívül és belül is repülni, amelyek nagy sikert arattak. A rövid, akciódús filmek világát szeretem. Így ebben a stílusban alkottam, különféle témákban. A Tisza-tó pedig kézenfekvő volt. A minőségen kellett javítanom. Így egy kategóriájában prémiummal folytattam a repülést, amely meghozta a filmezésben az áttörést. A célom kifejezetten a Tisza-tó természeti szépségei, valamint a környék eseményeinek a megörökítése, a turizmus népszerűsítése játszotta a fő szerepet.
„Rendszeresen jártunk ki a barátaimmal horgászni, ahol rendkívüli forgatási helyszíneket is felfedeztem. Amikor július végén a Tisza-tó látványosan apadni kezdett (ez elsősorban a vízügyi igazgatóság döntése miatt volt), a média borzasztó tragédiáról, katasztrófáról kezdett szólni. A turizmus ahogy a tó visszazuhant. Ezért szerettem volna úgy bemutatni az aszály okozta változásokat, amelyek művészileg dokumentálnak, és nem borzasztanak. Ezért lett az első fotósorozatom címe: Az aszály esztétikuma.”
A levegőből egészen más kép tárulhat fel a Tisza-tóról, mint a partról. Mi volt az, amit csak a drón felvételein vett észre, és mennyiben változtatta meg ez azt, amit addig a tó állapotáról gondolt?
„A táj és drónfotózásnak meg vannak a maga »szabályai«. A magasba szállva a szokásos vízzel teli nádaskanyarulatokat felváltotta a sulyom szőnyeg vastagsága (amely kifejezetten alacsonyabb vízmélységben növő védett növény), majd pedig a felszínre kerülő iszapos meder. A parton és nádasok mellett veszteglő, sajnos megfeneklett csónakok, csodálatos mintázatot adtak, amelyet nem az alacsony szögben fotózás, mint inkább az ún. nadir, 90°-ban készített képek tettek absztrakt festményhez hasonló képekké váltak. Az álló formátumú tájkép idegen volt a drónfotózás tekintetében, de kihasználva az eszközöm technikai lehetőségeit, a telefonokra optimalizált 9:16- os arányban kezdtem képeket készíteni ezekről az absztrakt formákról. Stílusos utómunkával olyan hatású képek készültek, amelyeket a telefon teljes képernyőjén láthatott a Tisza-tó iránt érdeklődők sokezre. A képek mellett mindig snittek, rövid filmek is készültek, amelyek arra vártak, hogy végül egy filmmé álljanak össze.”
Van olyan hely a filmben, amelyhez személyes emlék köti, és amelyet különösen megrázó volt most viszontlátnia? Milyen volt korábban, és mit talált ott a forgatáskor?
„A Poroszlói-medence ún. Agyagosi kanyarulata, és a Szilas-fok, amely kivezetett a Lapos-morotvára, egy nagy kiterjedésű nyílt vízfelületre. A tó nyári vízszintjén mindez egy hatalmas, néhol nádasokkal labirintusként megjelenő terület, a horgászok kedvenc helye. Az aszály során viszont a hely több, mint 50 éves történelme kerül elő a volt galériaerdő tönkjei nyomán. Elképesztő volt látni a nyílt vízfelület után a felszínre került történelmet. Csodálatos naplementében, árva és csípőszúnyogokkal bőven ellátott területen filmezni, kifejezetten felemelő és megrázkódtató volt.”
A Tisza-tó vízszintjét az időjárás mellett a vízgazdálkodás is alakítja. Hogyan járt utána annak, hogy a felvételeken látható jelenségek közül mi tulajdonítható az aszálynak? Kért szakmai segítséget a látottak értelmezéséhez?
„Az Európa és országszerte sújtó csapadékhiány a Tisza-tó vízszintjének mértékét elsősorban a Tisza vízhozama, és az öblítő csatornákon átengedett víz szabályozza. Ha megfelelő ez a vízhozam, akkor átlagosan 820 m3/s a vízmennyiség, viszont ebben az kritikus időszakban lecsökkent ez a szám átlagosan 60,9 m3/s-ra. Tudni kell, hogy a Tisza-tó »földrajza« több medencéből épül fel. A legmagasabban, a Tiszavalki-medence van, ahol átlagosan mindössze 70 cm a vízmélység. Az aszály és a vizügyi igazgatás döntései nyomán ez a terület volt a leghamarabb és legsúlyosabban érintett. A Poroszlói-medence mondhatni távolabb fekszik a Tisza felső folyásától, mint a Tiszafüredi-medence, így Tiszavalk után itt volt érezhető a drasztikus változás. Majd a Sarudi- medence és legvégül az Abádszalóki – medence, amely a legmélyebb. Ezek az itt élők számára nyilvánvaló tulajdonságok. Ugyanakkor baráti is ismeretségi körömben vannak »Matula bácsik«, akik a Tisza-tó minden rezdülését jól ismerik. Ők nem csak tapasztalati úton, hanem a vízügyi igazgatósággal is informális kapcsolatban álltak, így napi szinten ismeretünk volt a tó vízállásáról.”
A kiszáradó táj képei egyszerre lehetnek szépek és nyugtalanítóak. Alkotóként hogyan kezeli ezt az ellentmondást? Előfordult, hogy egy látványos felvételt kihagyott, mert attól tartott, félreviszi a film üzenetét?
„Az ellentmondás gyönyörködtet. Talán furcsán hangzik, de a Tisza-tó már említett absztrakt szépségei, vagy a sekély víztükörből kiálló tönkök a naplementében elementárisan sokkolják a megfigyelőt. Ennek a megörökítése, és a képeken, valamint a filmben való megjelenése inkább kívánnivaló volt. Nem az elrettentés, hanem annak gyönyörűsége miatt. Sokat ad a film esztétikájához az élővilág megjelenése, és maga a zenei hatás, amit szintén magam írtam a filmhez.”
Mit hall a helyiektől a tó változásairól? Fel tud idézni olyan beszélgetést, amelyből kiderül, hogyan érinti az aszály az itt élők mindennapjait vagy megélhetését?
„Súlyosan. Elsősorban a vizi atrakciók elmaradása miatt a turizmus elképesztően beesett augusztus utolsó heteiben. Az iskola közeledte ezt nem magyarázza, hiszen eddig, az utolsó napokig is aktív turizmus volt a Tisza-tó menti településeken. Ezt egyik település nehezebben, másik könnyebben kezelte.”
„A cél az volt, hogy olyan kommunikáció induljon el, ami nem elriasztja a vendégeket, hanem alternatívát kínál. Tekintsünk másképp a Tisza-tóra! Ez lett végül az aszály szörnyűségét és egyben gyönyörűségét bemutató fotósorozatom és a filmem célja is. Két hónap alatt fél millió organikus megtekintést produkáltak a meztelen őszinteséggel, de narrációval és művészi igényességek elkészült fotósorozatos posztjaim, majd pedig a film, mint lezárása a témának. Rengeteg visszajelzés érkezett arról, hogy ezeknek hatására, mégsem mondtak le szállást, vagy épp kirándulást a Tisza-tóra.”
A film megjelenése után milyen visszajelzés gondolkodtatta el leginkább? Volt, aki vitatta a bemutatott képet, vagy olyan tapasztalatot osztott meg Önnel, amely új megvilágításba helyezte a látottakat?
„A visszajelzés, 1 hónap távlatából is osztatlan siker. A több tízezer megtekintés és több száz komment elenyésző része jelezte, hogy mennyire keserű így látni a Tisza-tavat. Az egyéb lájkokkal azonban nagyon változatos visszajelzések érkeztek. A síró arcok és az ölelő szívek egymással arányban maradtak. Ebből látszott, hogy nagyon változatosan reagáltak rá a nézők, vagy inkább, és ezt tartom helyesebbnek, magára a helyzetre reagáltak keserűen. A film esztétikájával vagy ahogy bemutattam, amilyen képeket használtam, azzal egyetlen negatív visszajelzés sem érkezett. Filmművészetileg tehát teli találat volt. Érzelmeket váltott ki.”
A fotózást, a drónvideózást és a grafikát „vizuális missziónak” nevezte. Mit jelent ez egy olyan néző számára, aki nem vallásos? Mit szeretne elérni nála a képeivel?
„Vizuális evangelizáció. Az Evangélium azt jelenti Jó Hír. Isten jó híre, hogy az embert megbékélteti önmagával, és a halál rettenete a feltámadás reménységében válik egy legyőzött ellenféllé. A képek beszédesek és szimbolikusak. Úgy beszélnek el egy történetet, hogy nem halhatóan szólalnak meg, hanem a bennünk élő, ősi képek aktivizálódva egy jelentést szülnek. Egyszerűbben, egy képben érzelem, történet, katarzis van. Amikor vizuális evangelizációnak nevezem az alkotásaim, akkor negatív és keserű képet igyekszem formálni egy reményteljes valósággá. Bemutatom a meztelen igazságot, amely sokszor keserű, azzal az evangelizáló attitűddel, hogy örömmé, reménnyé transzformáljam. Keresztyénként ez a Krisztus kereszthalálából a feltámadás öröme. Nem vallásosként, ahogy fogalmaz, ez a minden rossznak megmutatni a jó oldalát elve.”
Korábban kórházlelkészként szolgált. Hatással van az ott szerzett tapasztalata arra, ahogyan ma a veszteséget, a kiszolgáltatottságot vagy éppen a reményt megmutatja? Ha igen, hogyan jelenik ez meg az alkotásaiban?
„8 éven keresztül voltam Sátoraljaújhelyben kórházlelkész. Az emberi élet-halál dráma mellett az intézményi rendszer kiszolgáltatottsága, a kórházi dolgozók (orvosok és ápolók) megterheltsége, és az emiatt kapott negatív kritikák ösztönöztek arra, hogy változtassak. Akkor portrékiállításaim voltak, amelyet hiperrealisztikus stílusban szén, pasztell és grafittal rajzoltam meg. A Kitaszítottak című kiállításom a társadalom peremére szorult emberi arcokat mutatott be. Több kiállítást megélt, ami után felajánlottam jótékonysági árverésre, hogy a befolyt összegből önkéntes szolgálat szervezésébe kezdjek, egyenruhával és szakmai oktatással.”
„Egyetlen év alatt 40 fő vett részt az ápolók mellett a nem szakfeladatok ellátásában. Fiatalok voltak, akik ma már maguk is többnyire egészségügyben helyezkedtek el. Az ő szolgálatuk rohamosan változtatott a kórház megítélésén. Néha csak küldetéstudatra van szükségünk, és a keserűség megváltoztatására való vágyra, hogy valódi változást érjünk el. Ez jelenik meg minden alkotásomban, ami egy nagyobb célt ölel fel.”
Amikor a környezet állapotáról beszél a gyülekezetben, milyen reakciókat tapasztal? Mi segít abban, hogy a teremtett világ védelme a hétköznapi döntésekben is megjelenjen?
„A teremtés könyvében, a Biblia első lapjain megjelenik az ember küldetése, amely a teremtett világ gondviselését és az iránta való felelősséget is magában hordozza. Az életterünket kapjuk. Sokszor az előző generációk romboló tevékenységének maradványait. Az emberiség mai napig képtelen átfogóan gondolkodni a tetteinek globális következményeivel kapcsolatban. Keresztyén hívőként ez a tudatos kötelezettség nem kérdésként, hanem felkiáltó jelként kell, hogy megjelenjen. A teremtett világban elfoglalt helyén mindannyiunk számára az Ádám által kapott parancs- műveld és gondozd- érvényes. A hívő ember az Isten előtti elszámoltathatóságot is figyelembe veszi. Ajándékba kaptuk az életet és ajándékba kell tovább is adnunk. Ennek tudatosítása sokat segít a fogyasztási, hulladékkezelési, újrafelhasznosítás és élhető életterek kialakításában.”
Mit szeretne, mi történjen azután, hogy valaki megnézte az aszályfilmjét? Van olyan konkrét kérdés vagy teendő, amelynek Ön szerint nagyobb figyelmet kellene kapnia a Tisza-tó jövőjéről szóló beszélgetésekben?
„Amit szeretnék elsősorban az esztétikai öröm. Túl sok volt a híradás a »borzasztó, tragikus és katasztrófa« kategóriában. Ezek hívó szavak. Az emberek szeretnek borzadni. Aztán magukhoz ölelni az aggodalmat. Végül »önfelmenteni« és hárítani, vagy sajátos megváltókat keresni. Pedig csak minden azon múlik, hogy tekintünk a jól megszokott, de most drasztikusan megváltozott világunkra. Az esztétikai öröm (tehát, hogy a tragédiában is reményt találjunk) után, a nem kapkodó cselekvési tervet, és alternatív egyéni és társadalmi vízgazdálkodásban való lehetőségek megtalálását. A Tisza-tó jövője ökológiai és turisztikai kérdéseket vet fel. Hogyan őrizzük meg a mesterséges, de időközben aktív élő biodiverzitás fennmaradását a változó éghajlati körülmények között, valamint a turizmus, amely elsősorban a vízre épül, hogyan tudja megőrizni látogatóit, ha a fenti körülmények között pár hónapossá válik az idény, ezáltal veszélybe kerülnek vállalkozások, családok megélhetései.”
Ha tíz év múlva ugyanazokon a helyszíneken forgathatna újra, mit remél, mit mutathatna meg – és mitől tart leginkább?
„Hogy a nyári vízszínt nem a víz mennyisége miatt, hanem a meder iszappal való töltöttsége miatt válna alacsonnyá. Valamint az emberi jelenlét a partok mellett kiszorítaná az élővilág, nádasok és sások világát. Amit megmutatnék, hogy mit tanultunk ebből az aszállyal terhelt évből. Amitől tartok, hogy 3-4 kellemesebb nyár után elfelejtjük, miért is aggódtunk 2026 nyarán. Akkor majd előveszem a most készített képeket és filmeket és újra emlékeztetni fogok.”
Pál László felvételei egy olyan nyár emlékét őrzik, amely a Tisza-tó mellett élőknek és az oda visszajáróknak is szokatlan látványt hozott. Az alkotó abban bízik, hogy a képek kirándulásra, a környék felfedezésére is ösztönöznek, miközben megmarad bennük annak nyoma, hogyan változott meg a táj a vízhiány idején. Ha néhány kedvezőbb év után mindez feledésbe merülne, a most elkészült fotókkal és filmmel szeretné majd felidézni.
Pál László aszályfilmje az alábbi linken tekinthető meg:
Képek: Paul’s Vision/Pál László
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
