Ismét a felszínre kerültek a Tisza medrében rejtőző, közel félezer éves fahíd maradványai Szolnokon. Az oszmán hódoltság korából származó tölgyfa cölöpök az ország legelső állandó folyami hídjának mementói, emellett kontinensszerte ritkaságnak számító hadmérnöki emlékek is – miközben a tartós szárazság és az oxigén közvetlen rombolása miatt a végleges pusztulás szélére sodródtak.
A szolnoki vár 1552-es elestét követően a település stratégiai és katonai csomóponttá vált.
A hódoltsági területek és a Balkán közötti összeköttetés, valamint a hadsereg utánpótlási útvonalának biztosítására Rüsztem budai pasa 1562-ben adott parancsot egy állandó átkelő létesítésére. A Verancsics Antal korabeli levelében is feljegyzett, debreceni ácsok által északról leúsztatott tölgyfából emelt építmény mintegy 110 méter hosszan ívelt át a Tiszán a mai belvárosi hídtól mintegy 70 méterre keletre, a délnyugati várbástya irányába.
Ez lett a Tisza – és egyben a történelmi Magyarország – legelső állandó folyami hídja.
Bár a szerkezet a felszabadító harcok idején, a 17. század végén elpusztult, a folyómeder oxigénszegény iszapja és a hűvös víz természetes konzerváló közegként közel fél évezreden át megőrizte a masszív, 20–30 centiméter átmérőjű tartócölöpöket.
A leletegyüttesre a 2003-as rendkívüli aszály idején bukkantak rá, a debreceni Atommagkutató Intézet radiokarbonos és évgyűrűs vizsgálatai pedig megerősítették, hogy a tölgyfa rönkök pontosan az 1558–1565 közötti évekből származnak.
A klímaváltozás és az elmaradó tavaszi áradások miatt az utóbbi években egyre korábban és egyre hosszabb időre bukkannak elő a tartóelemek, a 16. századi oszmán hídfő, valamint a későbbi, 18–20. századi átkelők maradványai is.
A szárazra kerülés azonnali pusztulást indít el, a víz védőrétegéből kilépő faanyag a levegővel érintkezve drasztikus gyorsasággal szárad ki és reped meg. Dr. Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze a Szoljon kérdéseire válaszul azt mondta, a víz alatti örökség megmentését kizárólag a cölöpök szakszerű kiemelése, vizes bázisú tárolása és speciális oldatos konzerválása garantálhatná.
A korábban tesztelt cukros stabilizációs technológia folytatásához jelenleg hiányzik a szükséges anyagi és infrastrukturális háttér, így gyors beavatkozás híján a ritka hadtörténeti lelet belátható időn belül végleg elenyészhet.
Képek: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
